Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1975 / 1. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Pósfai H. János: Három évtized

hétben a munkásőrség megalapítását bízta rám a megyei pártbizottság. Azóta a legutóbbi időkig ott tevékenykedtem.

— Érte-e csalódás ebben az időben?

— Ért bizony. Főleg 1956-ban. Nagyon sok emberben csalódtam, de nagyon sokat akkor ismertem meg igazán.

— Arra gondolok, e hosszú, küzdelmes időszaknak látja-e beérni a gyümölcsét?

— A megtett út nem volt sima, harcunk sem mindig töretlen. Negyvenötben úgy látszott, mi mindenre képesek vagyunk. Világmegváltó szenvedéllyel léptünk a t-örténelem színpadára. Amit tettünk nem kevés, összehasonlítani sem lehet az életet korábbi életünkkel.

— Elégedett?

— Munkánk gyümölcse érik, de még szükség van jótékony napfényre. Több hévvel, bizalommal, kiegyensúlyozottsággal és hittel tovább kell küzde- nünk mindazért, amiért akkor elindultunk.

— Ügy tudom, Ön tulajdonosa a Munka Érdemrend arany fokozatának, a Kiváló szolgálati érdeméremnek, a Munkás-paraszt hatalomért emlékéremnek és még számos kitüntetésnek.

— Igen, büszke is vagyok rájuk. Személyemben mindenért kárpótolva vagyok, nem dolgoztam hiába. S ha egészséges leszek, sokat akarok dolgozni még.

— De hiszen Ön nyugállományba vonult.

— Nyugállományba, de nem végleges pihenőre...

Két hónappal később szülőfalujában, a termelőszövetkezet irodájában találkoztunk újra. Akkor már aktív munkát vállalt a termelőszövetkezetben.

GONDA ZOLTÁN RAJZA

60