Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 1. szám - FIATAL ÉLETÜNK - Novák Éva: Megmaradsz (vers)
NOVAK ÉVA Megmaradsz Bevallott bűnöm az, hogy sok emberen keresztül, erényem, hogy épp hozzád, feléd magam így hát lassan összeszedtem, ez az összeszedett én a tiéd. Adom, ahogy a sót, kenyeret, puszta kézen. Adom, félig bőgve, pimaszul merészen. Adom, másnak így nem adtam semmit. Adom, mert nem tudok többet, csak ennyit. Tudtam, hogy bolyongásaimban, visszatérő megszokott lázadásaimban is te vagy. Ügy érzem régi, aranyos csillogású giccslapra illenék, rózsaszínarcú kisgyereknek, akit nemtelen, szőke angyal pallosával véd meg pedig rég felnőttem és sután, de túljutottam már az óvodán és az utána következőkön. Tanítottak sokan, tőled tanultam szeretni az életet, és lehet az tette széppé, hogy megismertelek. Szótfogadó húgodnak, hűséges barátnak, holtodig menyasszonyodnak fogadj el, mert holtomból felébresztőnek, egyetlenegy szeretőnek, rosszból mindig megmentőnek én elfogadtalak, és egynek, pótolhatatlannak örökre te maradsz 50
