Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1975 / 6. szám - TANULMÁNY - Nagy Miklós: Jókai érzelmes romantikája

egészükben romantikusoknak? Válaszadás előtt vessünk egy pillantást a szintén idesorolható Minden poklokon keresztül meséjére (1883). Ennek heroinája, Lebée Lászlóné egész a Holt-tengerig elvándorol rendkívüli megpróbáltatások erdején át, hogy Lászlót kiszabadítsa a szultán tömlöoéből. Mégsem szerelem lesz a jutalma, hanem újabb hűtlenség, mert férje megkívánta a sógornőjét. Félreáll az útból Mária, halottnak tettetve magát kolostorba vonul. Az irodalomtörténészt aligha lepi meg, hogy e naiv meseváz visszavezethető August Heinrich Lafontaine egykor — 1810 körül — hazánkban is elterjedt románjára, amelynek már a címe is árulkodó: Henriette Bellmann, ein Gemälde schöner Herzen. írónkat tehát — miként a kritikai kiadás tisztázta — még a nyolcvanas években is kimutatható kapcsolat fűzi a divattá váló, felhíguló szentimentalizmus- hoz, amelynek úttörő alkotásai korábban is ösztönözték: Az Egy magyar nábob Mayer Fannyja nemcsak szomorú sorsának szépségével ragadja meg az olvasót, helytállása erkölcsi-erőt is sugároz. Testvére ő Goldsmith arisztokrata csábítást visszaverő, erkölcsös polgárlányainak. S talán nincs messze Rousseau Új Héloise-énék. Júliájától, aki régi szerelmének kedvéért sem szegi meg házastársi hűségét.

A századközép ízlése számára még az alig lezárt félmúltat jelentette a szen- timentalizmus, amelynek kései változata az almanach líra. Éppen csak kitisztultak a színpadok az oktalan féltékenységgel, üldözött szerelmespárokkal teli németes érzékeny daraboktól, amint ezt Petőfi színészéletének adatai is igazolják. Ilyen szellemi környezetben érthető, hogy Jókai az áramlat megteremtőit még időszerűnek, kezdeményeiket a maga számára kamatoztathatónak vélte. De történhetett-e hasonló három, négy, sőt csaknem öt évtizeddel később? Lehet-e, szabad-e a századvégen is a szentimentalizmus hatására gyanakodnunk nála? A Lafontaine-ra utaló regény'nyomán van-e jogunk általánosítani?

Kétségtelen, hogy az Egetvívó asszonyszív, a Tégy jót és a többiek esetében nem mutathatunk ki határozott Goldsmith, Rousseau avagy Lafontaine párhuzamokat. Sőt e művek sokhelyt világosan a romantika jelenlétére árulkodnak. A Gazdag szegények Amelie-je, Ungvári Katalin és mások tele vannak új életet kezdő szenvedéllyel, az igazság erőteljes követelésével. Nem hasonlítanak sem Kármán József Fannyjához, sem Mayer Fannyhoz, ha életre kelhetnének bizonyára hátat is fordítanának nekik. S ez az elfordulás csak következménye egyfajta idegenkedésnek, amelyet a franciás romantikusok éreznek elődeik, szellemi őseik érzelmessége láttán. Joggal jellemzi így e tünetet Sőtér István: ,,A romantika szenvedély-kultusza hígnak és szenvelgőnek érzi (...) a szentimen- talizmust. A romantika hisz abban, hogy az élethez (...) közelébb került, mini a felvilágosodási szentimentalizmus.” (,,Az ember és műve” c. kötetében.)

E cselekvő, saját sorsukat kézbe vevő típusokkal a nők jogai mellett is érvelt Jókai a maga módján. A bűntárs c. elbeszélése 1847-ből már tanúsította rokonszenvét a feminizmus egyes követelései iránt, talán épp a George Sand regények hatására. Ezen a ponton is a francia romantika — legalább kezdeti — befolyását gyaníthatjuk tehát. Másképp áll a dolog Andrássynéval. Ocskayné- val. Nem kelt bennük ellenállást mellőzöttségük, kijáfcszottságuk, rejtett aktivitásuk egyedül férjük védelmezésében nyilatkozik meg. Lemondó szenvedésük a mindvégig megőrzött szerelem és hűség Lebée Lászlónéval, a másodrendű szentimentalizmus jellegzetes ideáljával rokonítja őket. Lafontaine címadásával róluk is elmondható, hogy „szép szív” („schönes Herz”) birtokosai, képesek a hősies kiállásra is, ámde egy hagyományőrző, már időszerűtlenné váló erköl- csiseg jegyében. Ugyanakkor az irányzat más ismertetőjegyei: az elmélyült lé550