Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 6. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Bertalan Lajos: Háztáji ősz egy pillanatra
Ebéd közben és után — mint lenni szokott — tervezgetés következik a dolgok mikéntjéről, a hogyan továbbról. Mert abban már egyetértettünk, hogy a háztájinak és a háztájnak is változnia kell. Kukoricának például elég volna az iskolakert (felét, ez kb. 240 négyszögölnyi terület, műveli apám, a másik felét a másik szomszéd, a Pápai Gyuri), a többin, amit a határban, másokéval együtt mérnek ki, gabonát kellene termeltetni. Azzal nincs sok kapálnivaló és törés, szárvágás, mint a kukoricával. A tsz egyébként is megígérte az öregebb nyugdíjasoknak és járadékosoknak, hogy a területnek megfelelő átlagtermést adja, ha kérik, s nem akarnak vesződni a háztáji földdel. Emberséges és okos javaslat, amit meg kéne ragadni. Apám öregségi járadékos, havi 450 forint a járadék, 84 évével ugyan még eldolgozgat, de a teljes háztáji már sok. Hajlik hát a változtatásra. Ezzel együtt a ház és környéke is megváltozhatna. Az udvar elejét például néhány korhadt, girbe-gurba fa kidobásával szebbíthetnénk. A kőlábakhoz, mivel jó déli fekvésük van, egy-egy szőlőtövet ültethetnénk. A baromfiakra nagyobb gondot fordíthatnánk. Hátul, a kiskertben, ahol egyik oldalt majdnem vadoni bozontosságban tenyészik a málna, ritkítva, esetleg sorokat vágva olyan málnást alakíthatnánk ki, mint a szövetkezeté nagyban, vagy emitt a túlsó oldalon, a Németh Imre vagy a Takács Jenő kertjében. — Vagy tövenként az út mellé telepítve ... — S mi lenne a helyére ? — Mák ... (Igaz, az idei kísérleti eredmények biztatóak, így félig-meddig családi határozattá emelkedik az ebéd utáni elmélkedés javaslat-magva.) — o — Végül marad a „munkaerő" problémája. Mert szép a terv, biztosan megcsíno- sodik a ház, az udvar, a kert, csakhogy a munkaigényesebb kerti vetemények megkövetelik a nagyobb és gondosabb ápolást, gyomtanítást, esetleg az öntözést (mint például a palánták), permetezést, közben a régi munkák közül is marad például a rendszeres burgonyabogár-irtás, kapálás, töltögetés stb. Csend, töprengés. — Hát majd többször jövünk ... — Az jó lenne . .. Ahogy ifjúkorunkban kirajzottunk a házból, a faluból, ahol minden maradinak, istenhátamögöttinek látszott, úgy most valahogy a visszautat kellene egyengetni. Nem a végleges visszatelepülését persze, ez már úgyis lehetetlen. Csak éppen a szorosabb kapcsolatét. Hogy hét végén ne csak egy-két órára, s ne csak a hazai ízekért jöjjünk, hanem a jó szó mellé a dolgos kezeket is hozzuk. Ha mondjuk két lányommal, vömmel együtt legalább hetenként együtt, s néha-néha a húgom és két agronómus-növendék főiskolás lánya is itt töltene — töltenénk — egy-egy hétvégi napot, nemcsak megdolgoznánk, hanem — ahogy falunkban mondják — meg is ehetnénk azt a kertet veteményestől... Csakhogy húgomnak Mosonmagyaróvárról körülményesebb az ideút, lányai sem kedvelik különösebben az elméleten túl is terjedő mezőgazdasági-kertészeti dolgokat. Én még csak jövök a lányaimmal, de két hazám lévén (Győrött is, Szombathelyen is) jól ki kell számítanom az ide-oda érkezés idejét, hogy jusson is, maradjon is belőle. S fáradtan, késő este gépkocsit vezetni Győrtől Szombathelyig nem szerencsés dolog. 540
