Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 6. szám - Farkas Imre: Háromszor kell az ember (elbeszélés)
Kiadás Sógornak 120 Ft A mestereknek 450 Ft Lemez a tetőre 463 Ft Fuvar 50 Ft Szén és fa 720 Ft Kacsa a fiam névén apjára és egy tyúk 250 Ft Takarékba 2000 Ft 4053 Ft 521 oldalazó géppuskatüzet kaptunk. Kirepült alólam a lábam, mintha hátulról elgáncsoltak volna. Állnék föl, nem megy. Az ellenséges lövészárokba egy hatalmas szál orosz vitt be a hátán, pedig jött ugyancsak mindenfelől a golyó meg a szilánk. Talán azt gondolta, tiszt vagyok. Három csontcsillagom volt már ekkor. Letépte a lövészbojtomat. Azt mondta, hazaviszi a gyerekeinek, de odaszaladt egy tiszt, és megpofozta. Nekem meg odalökte a bojtot. A jobb térdem fölött ment be a golyó, de csontot nem ért. Ezzel be is fejeződött számomra a háború. Invalidusként jutottam haza valamivel a háború vége előtt, kicseréltek beteg orosz hadifoglyokért. Bevétel Maradvány 1925 Ft Gyerekektől 300 Ft Járulék 300 Ft Biztosító 1200 Ft Szövetkezettől 1000 Ft Kukoricából 10 mázsa 1700 Ft 6425 Ft Kezdem a decembert 2372 forinttal. Ettől az évtől a szövetkezet 1000 forint jövedelemkiegészítést fizet a belső területi háztájik után, mert ezeket nem vállalhatná át táblás művelésre a fák és 'az elszórtság miatt. Aki átadja szövetkezeti kezelésre a táblás háztáji földjét, 8 ezer forintot kap. Azt mondják, a jövő évtől majdnem 1000 forint lesz a havi nyugdíjam. Hátha élhetnék még egy kis jobb napokat. DECEMBER Téliesre fordult az idő. Néha egy hét is elmegy anélkül, hogy látnám a napot. Nagyobb hidegek nincsenek, de a föld már deres reggelenként, és a fákon alig van levél. Ahogy fölkelek, megetetem a tyúkjaimat, begyújtok a sparheltba, elmegyek Piriékhez a tejért, megreggelizek. Mire fölforr a tej, előkerülnek a macskák. Jóízűen megeszik a tejet a beleaprított kenyérrel, aztán elalszanak a melegen. Ilyenkor télen már csak kétszer eszem napjában. Nem is kívánok többet. Várom az újságost, ,a postást, levelet írok vagy csomagot küldök, valahogy elmegy a nap. Estefelé befőtök a kemencébe, bezárom a tyúkokat, a polyvást, meggyújtom a villanyt. Az esték nagyon-nagyon hosszúak. Sehogy sem akar múlni az idő, csak a gondolataim járnak, őrölnek, akár az elszabadult malom. Piriék elvitték a kukoricaszárat a marháiknak. Hetven kéve száriziket már át is hoztak, hogy legyen mivel fűtenem. Három kéve leveles szárért két kéve iziket kapóik. A sógor a lányával összegereblyézte, azután elégette a gazt a kukoricaföldön. Ahogy végeztek, jött az eke a szövetkezettől. Ügy hírük, ettől az ősztől ingyen szántja, veti ekékapázza az öregek földjét a szövetkezet. De az még szebb lesz, ha igaz lesz, hogy januártól megemeük a nyugdíjakat. Sógor hozta a hírt. Megkértem, takarja be a szőlőt és hozza be hátulról a csirkekó- tert. Elvinnénk télire a tyúkjait, nénje. Megtennének a mieinkkel. Megköszönném, sógorkám. Eleséget adnék, a tojás a tietek lehetne, ha elmennék. Csak nem akarja itthon tölteni a telet? Menjen nyugodtan. Ránézek én a házra, még
