Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 6. szám - Kecsua és nahuatl versek (Weöres Sándor fordításai)
Ének a költészet virágaihoz Osupáin a virágok a mi gazdagságunk, köztük leszünk jóbarátok, dallal oszlik szorongásunk, s az üde virágokban az Ö virágait látjuk a földön. Tudja szívünk. Énekeljetek, ahogy Ö kívánja, a szív azé, akiért élünk a világon. Utánozzuk virágait a paizsnak, virágait a máglyának, legyen mind a Te virágod! Dalolj, gazdag herceg, Tlalcin, finoman fonj virágfüzért Ajakuan herceg: Ő gyönyört ad nektek, mint házamban, akiért élünk a világon. A tavaszisten Ö éj ivója, mért kendőzöd most magad? Öltsd fel arany öltözeted, fogadd az esőt! Ö istenem, vized ékkövet terem, amint lezúdul a csatornán, falevelet ikecál-tollra cserél. A drágakő-tűzkígyc végül elhagyott. Ne pusztuljak el én, a gyönge (kukorica-palánta! szívem mint a smaragd: hadd lássa meg az aranyat! Szívem felüdül majd: a férfi érlelődik, tán megszületett a háborús vezér. O istenem, legyen kukorica bőségesen! A gyönge kukorica-palánta megremeg előtted, rád szegzi tekintetét s hegyeid felé fordulva imád. Szívem felüdül, a férfi érlelődik, tán megszületett a (háborús vezér. WEÖRES SÁNDOR fordításai 509
