Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1975 / 6. szám - Alexandr Juzökajn: Menyegző (regényrészlet, P. Kelemen Angéla fordításai)

■asztalnál gazda módra viselkedett. Szeme kidülledt, elöntötte a vér. Rekedten és szaporán szedte a levegőt. A kart a pópánónak sem tetszett. Az uráihoz fordult, s valamit a fülébe súgott. A kart azonban feléjük sem nézett. Mintha neki teljesen mindegy volna, itt van-e a pópa vagy nincs. Nyugodtan folytatta a szertartást, föl-fölüvöltve imádkozott. Monoton hangja tisztán hallatszott a házban.

— Kérlek benneteket, hatalmas isten és az angyalok, áldjátok meg a még érintetlen ételeket...

Scsztakov felállt és ökölbe szorított kézzel a kart felé lépett. De egy jól megtermett mari férfi visszaültette a helyére.

— Bátyuska, tiszteld a mi istenünket — mondta. — Ne zavard meg az ünnepünket.

A pópa nem ellenkezett. Félt, hogy bemocskolja jó hírét. A felesége is hallgatott. Könyökével meglökte urát, és kidülledt szemének pillantása a pópa tudomására hozta, hogy semmi keresnivalójuk itt, ideje hazamenniük. A pópa megértette az asszonyt, s lelkében igazat adott neki. De az összegyűlteknek mindenképpen be akarta bizonyítani, hogy a pravoszláv hit a legjobb. Hogy bátorságot gyűjtsön, elhatározta, hogy iszik egyet. Kérte, hogy töltsenek mézsört a kupájába. Senki nem tagadta meg a kérést. Hátraszegett fejjel fenékig ürítette a kupát, elégedetten köhintett, és végigsimította a szakállát. Ez nem tetszett a kartnak, a pópa félbeszakította a szertartást, ezért dühösen rákiáltott:

— Bátyuska, ne egyél, ne igyál addig, míg be nem fejezem az imámat. Mi sem szidjuk a te istenedet, nem zavarjuk a te prédikációidat, eddig se tettük és eztán sem fogjuk betenni lábunkat a te templomodba. Minek jöttél ide? És ha már eljöttél, ülj csendben.

— Én az én híveimhez jöttem — kiáltotta a pópa —, a pravoszláv hívőkhöz.

— Csillapodj, bátyuska! — hallatszott mindenünnen. De a bátyuska teljesen megfeledkezett magáról:-—• Megátkozom ezt az antikrisztust!

Az „antikrisztus” szót hallva a vendégsereg felzúgott, a pópa pedig a kartot végig sem hallgatva kászálódni kezdett az asztaltól.

— Trágyalében megkeresztelkedett, s most azt hiszi, már megátkozhat minket -—- mondta dühösen a kart.

— Vigyétek ki innen a pópát! — kiáltotta egy tagbaszakadt mari férfi.

— Kedveseim, csendesedjetek le — kérlelte a gazda a vendégeket.

— Krisztusban szeretett testvéreim — kezdte Sesztakov. A pravoszlávoknak pravoszláv imát kell hallgatniuk. Máskülönben a pokolba jutnak.

Ajdögan most már nem türtőztette magát. Bal kezével a szakállánál fogva elkapta a pópát, jobbjával meg fültövön csapta. A pópáné felnyüszített. A környező falvakban is jól ismert javasasszony felkapta a piszkavasat, s nekiesett a pópáménak, de nem sikerült megütnie. A pópáné fürgén kiosont a házból. A pópa és a kart pedig, mint két felfuvalkodott kakas, egymásnak ugrottak.

Az asztalon feldőltek és szanaszét gurultak az üvegek. A sörös vedret valakinek még sikerült idejében felkapni és kivinni az udvarra. Néhányan nekiestek a pópának. Szemen az apjával együtt igyekezett megmenteni a bátyuskát. Ekkor valaki tarkón vágta az apját. Az öreg a padlóra zuhant.

Most már mindnyájan verekedtek. Nem lehetett kivenni, ki kicsodát és miért üt. Nagy robajjal felborult az asztal. Szemen a felborult asztal alatt észrevette az apját. Nem tudta tovább türtőztetni magát. Odaugrott a ládához, kikapta a puskáját és háromszor a mennyezetbe lőtt. A dulakodásnak egyszerre végeszakadt.

501