Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 6. szám - Alexandr Juzökajn: Menyegző (regényrészlet, P. Kelemen Angéla fordításai)
ALEKSZANDR JUZÖKAJN Menyegző Délben lakodalmas trojkák vágtattak ki a falu főutcájára, vadul csengő csengettyűkkel. Az elsőn, a tarka szalagokkal ékítetten — a vőlegény és a menyasszony. A lovak fel-felhorkantanak, fürgén futnak, robognak, a zenére táncolva, akárcsak a vérbeli táncosok. Porfelhő gomolyog a trojkák nyomában. Kisfiúk, kislányok kiáltozva, vihogva erednek utánuk. A szokatlan zajtól felzavart kutyák faluszerte láncukat csörgetik és ugatnak. A kiáltozásokkal és a távolodó füttyel váltakozva dal hallatszik ... A lakodalmas trojkák Jukecs házánál álltak meg. A kapu szélesre tárult. Hamarosan az egész falut lövések ropogása verte fel: régi szokás szerint köszöntötték így a menyasszonyt. Azokban az időkben, amikor számtalan ellenség hajtotta rabságba a mari lányokat, a férfiak életre-halálra harcoltak, szabadságukat és lányaik, nővéreik, asszonyaik becsületét védve. Egészen a mai napig fennmaradt egy horhos Csormak falu közelében, az Izener folyó partján. Még manapság is „leányvárnak” nevezik. Ebben a szakadékban, amelyet bokrok, törpetermetű fák nőttek be, éltek kunyhóikban a lányok: hozományukat készítették, fontak, hímeztek. Azt, hogy hol volt a „leányvár”, csak az öregek tudták. A lányok meg nem kötötték azt minden jöttment orrára. A menyasszony tiszteletére leadott lövés a nép férfiasságának jelképe volt, amely ha kell, kiáll magáért. Mintha az ellenséget figyelmeztetné, próbáld csak megzavarni ünnepünket, halálodra lelsz itt. Amikor a menyasszonyt bevezették a házba, egy éltes mari fölajzotta íját. A nyílvessző sivítva csapódott a szoba falába. — A vőlegény és a menyasszony élete hosszú és boldog lesz! Nézzétek, hogy befúródott a nyílvessző! — mondta az egyik vendég. — Ez jó jel. ... — Nem hiszek én semmilyen jelekben! — szólalt meg egy másik. — Amikor én vittem menyasszonyomat, szörnyen dühöngtek a kutyák. Azt mondták, rossz jel... Még most is élünk, erőben-egészségben. Gyermekeink is vannak, három fiú meg egy lány. Már mind felnőttek. Maholnap tartjuk az esküvőjüket. Nem hiszek én mindenféle locsogásnak. Ha hinnénk a jeleknek, élni se lehetne a világon, egy lépést se tehetnénk ... A beszélgetés abbamaradt. Senki nem mondott ellent a vendégnek. A menyegző a legörömtelibb ünnep a faluban. Az újdonsült házasok barátai és rokonai már régóta készülnek rá. Különösen a vőlegény szorgoskodik, el kell készítenie a menyasszonyi díjat. De Szemennek nem nagyon fájt emiatt a feje. Tán azért, mert a menyasszony első látásra megtetszett neki, vagy tán mert ő is tetszett a menyasszonynak, s a lagzi napja, mint tavasszal a fecske, túl könnyen és gyorsan ideszállt. Vaszilij nem is kért Szementől váltságdíjat. Ügy látszik, szégyellte volna. Hiszen ő a leggazdagabb ember a faluban. Meg * *Részlet a VAKOK ÉS LÁTÓK c. regényből. 499
