Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 6. szám - Valentyin Kolumb: Milyen az éj keze? (vers, Tandori Dezső fordításai)
Hát mielőtt csikómnak nyoma veszne, megvendégelem — versemhez kötözve; legyen a vers: ízletes zabosomé j a, ropogtassa szavam a földre szórva; tizenkét csengettyűs füzért — no, rázza! — : szó-ékeim akasztom a nyakába. S mintha gyerekkorom üzenetére: szívem elszorult... Ó, te vágtató, Pegazusként a Versem sűrűjébe berobbanó, erdőn tűnő csákó! Milyen az éj keze? A kisfiú egy csöndes estén elgondolkozva ül.. . — Miilyen hangja lehet a sötétségnek? — öcsémet — okkal! — kérdezem. — Hű, rémséges! — feleli nyomban. — Még bújócskázni se merek. Medveként bődül rád ... de honnan? Bátyádat meg nem ismered, Úgy félsz... Persze, zajongsz, „vidáman”: Nem félek ám! Ezt ismerem!-----------Még jó, hogy egy lélek se látja, hogy remeg a lábam-kezem. Kérdem: — Szeme van-e az éjnek? —- Hohó! ha a tető alatt, a padlás zugán zöld tüzet látsz: leled ott helyt halálodat! Reszketsz: hogy hátha bagoly, macska ugrik rád hátulról... alig várod, hogy lent légy, hátrahagyva félelmed villámlásait. — Hát az arcát láttad-e, halljuk? — Játssz estig s majd megláthatod! Nem érzed? Kezed a kilincsen ... Kintről anyád hívogatod, és érzed már: fejed simítja, hogy játssz tovább, s egyáltalán... Jóságos keze van az éjnek; úgy simogat, mint az anyám. TANDORI DEZSŐ fordításai
