Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1975 / 6. szám - Kim Vaszin: Mari követek Moszkvában (elbeszélés)

— A Volga mentén voltak és vannak is orosz földek, az orosz uralkodónak kell uralnia őket — mondta oktató hangon az ősz Makarij metropolita.

Sokat szenvedett az orosz föld a Volga mentén és a Don mögött élő harcias tatár hordától. S bár Rusz új erőkre tett szert, s levetve a kétszázéves tatár igát lábra állt, keleti határai mégsem voltak veszélytelenek. A Volga, a híres keleti kereskedelmi út még mindig az ellenség kezén van.

Most azonban Oroszország ismét kiterjesztheti jogát a Volgára, amely valamikor Szvjatoszláv és Vlagyimir Monomah uralma alatt volt.

Ivan felállt és hangosan így szólt:

— A Volga-parti hegyi követek jöjjenek a Kremlbe!

A mari követek mentek a boltíves folyosókon és szobákon át, s igyekeztek nem megcsodálni a cári palota gazdagságát és szépségét.

A trón előtt a követek térdre ereszkedtek. Ivan szívélyesen nézett a követekre, és megparancsolta a gyűlésben részt vevő deáknak, hogy olvassa föl a mari követek üzenetét, amit az írnokok leírtak.

Aztán Akparsz szólt, s szavait egy tolmács fordította oroszra a cárnak.

— Hatalmas uralkodó, a mari és a csuvas nép könnyezve esdekel, végy szárnyaid alá bennünket, mint ahogy a hatalmas sas veszi fiókáit, s népeink örökre Oroszországgal maradnak.

— Meghallgattam szavaidat, mari mirza, Togajev — felelte Ivan. — Népeitek bánata megindította szívemet. Mostantól fogva Orosz föld magáénak tartja a Volga hegyvidékes partját, s benneteket nem hagy segítség nélkül.

— Isten új földeket küldött az oroszoknak — mondta halkan Makarij.

Az uralkodó zöld posztóval borított subát ajándékozott a követeknek és megparancsolta, hogy az udvari tárházból hozzák át az élelmiszerkészletet.

A követek házában lakomát rendeztek a vendégek tiszteletére. A lakomán nem vettek részt az előkelőségek, és így a követek kellemesebben érezték magukat.

A deákok és az írnokok egyik poharat a másik után ürítették, valaki bordalba fogott.

Akparsz mellé egy fekete szakállas, díszes kaftános nemes ült:

— Ti, tehát, cseremiszek vagytok. Engem meg Cseremiszinov Ivánnak hívnak. A nagyapám vagy az ükapám a ti vidéketeken élt, azért is neveztek el minket így.

Akparsz nagyon megörült, hogy Moszkvában csaknem földijével találkozott. Töltöttek és ittak a 'barátságra.

Akparsz még azt is megtudta Cseremiszinovtól, hogy Ivan cár hadsereget rendelt ki az ő földjükre, s a sereg élére Alekszandr Petrovics Gorbatij-Sujsz- kij herceget állította .. .

Fordította: P. KELEMEN ANGÉLA

492