Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 5. szám - SZÍNHÁZ - ZENE - Nagy Alpár: Bartók Béla soproni kapcsolatai
A pártnap közönsége egyperces néma felállással hódolt Bartók Béla emlékének.”02 Néhány héttel később a Soproni Újság megkérdezi: „Hol vannak Bartók Béla kéziratai?”63 Ugyanitt olvashatjuk: „Az Amerikában töltött esztendők alkotásairól alig érkezett pár szűkszavú híradás: így például arról kaptunk értesítést, hogy Bartók Amerikában megkomponálta a VII., sőt valószínűleg VIII. vonósnégyesét is. Nagyjelentőségű népzenegyűjtő és tudományos munkásságáról is érkezett annak idején híradás, de valószínű, hogy nagyméretű szimfonikus kompozíciókra is van kilátás a nagy magyar mester hagyatékában.” A demokratikus érzelmű Új Sopron október elején közölte: „Magyar Népi Művelődési Társaság alakul Sopronban”.64 „ ... a soproni Magyar Művelődési Társaságnak jelentős szerepe lesz Sopron szellemi életének irányításában. A megalakulás után a Társaságnak legszebb feladata lesz egy nagyszabású Bartók Béla emlékest megrendezése.” — hangzik a közlemény befejező része. Egy hónappal később a Soproni Újság megerősítette a fenti hírt: „Nagyszabású Bartók-est lesz január elején”.65 November 25-én, vasárnap délelőtt Ady-ünnepséget tartottak az irodalombarátok. Ezen a napon azt írta az Új Sopron: „Aki számára Ady nem csupán irodalomtörténeti fejezet, hanem élő és ható eleven erő, ott lesz és hirdetni fogja az Adyban és Bartókban megújult magyar kultúra társadalom és nemzetformáló jelentőségét.”66 íme, egy nagyhatású sajtóorgánum számára Bartók felemelkedett Ady mellé mind emberségben, helytállásban, mind humánus, igaz művészetében. S ez így volt rendjén! Összegezve az eddigieket elmondhatjuk, hogy Bartókot az Embert felszabadulásunk évében „fölfedezték” Sopronban; jelkép és példakép lett egyszerre igaz helytállása, következetessége, makulátlan embersége. Művészetének felfedezése, élővé tétele már sokkal nehezebben ment akkor is, s még a mai nap is „birkózunk” érett alkotásaival. VII. Napjaink összegezése Ez még nem jelenti az „adósság” részleges törlesztését sem; de az iskolák, együttesek, derék tanítók erejéből, igyekezetéből többre aligha futja. Egységes akaratú felsőbb, hathatósabb segítség, szervezett Bartók-tanítás, Bartók-tudato- sítás, Bartók-nevelés kellene, mert Bartók Bélának ehhez joga van! Befejezésül hadd idézzem Kántor Lajos gondolatait: „Bartóknak nincs szüksége kerek évfordulókra, hogy beszéljen róla a világ. Bartóknak . . . már egyáltalán nincs szüksége semmire — a világnak, nekünk van szükségünk rá. Ma és holnap — és minden ünnep- s méginkább hétköznapokon. Akkor is, ha szeretjük, ha értjük a zenét, akkor is, ha zeneileg reménytelenül botfülűek vagyunk. Csak emberségből ne legyünk botfülűek. Bartók ugyanis régóta nemcsak zenei, nemcsak művészi, — emberi mérték. Olyan nagyságrendű csillag, amelyet a legerősebb reflektorok, pompás tűzijátékok földi fényei sem halványítanak.”67 463
