Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 5. szám - SZÍNHÁZ - ZENE - Nagy Alpár: Bartók Béla soproni kapcsolatai
Ballada a „Magyar parasztdalokéból (No. 6.) Három kis rapszódia I. Sirató ének II. Burleszk (kicsit ázottan) Allegro barbaro Az újság másnap (december 2-án) újra közölte a részletes műsort. A Sopronvármegye december 1-én megjelent számában érdekes mondat ütötte meg a szememet: „Pozsonyi tartózkodása alatt háromszor Sopronban is járt, mint négy év előtti beszélgetésünkben mondta, akkor szerette meg Sopront.”29 Bartók Béla tehát már diákkorában, Pozsonyban töltött éveiben is járt a városban?! Sajnos, ennek nyomára nem akadtam sehol. Szép munka volna ebből kideríteni valamit! A Sopronvármegye a továbbiakban hosszan ír a művész életútjáról, munkásságáról. Lássunk egy részletet: „Holnap hangversenyezik Bartók Béla Sopronban . . . Ebből az ünnepi alkalomból közöljük Bartók tüneményes életpályájának néhány adatát, attól a naptól kezdve, hogy az egyszerű torontálmegyei nagyszentmiklósi falusi házból elindult a dicsőség felé. A modern festőzene művelője. Stílusa a népdal továbbfejlesztése, modern szimfonikus formákba való öntése, nemzetközi nyelven való feldolgozása. Nem az ismert és meglevő népdalokat dolgozta fel, hanem a népdalok szellemében és hangulatában építi fel zenei műveit. Stílusa tökéletesen egyéni. Harmóniáiban bámulatos változatosságú kifejezési lehetőségek vannak s minden hangulata faji, magyar. Nem magyaros, hanem magyar.”"0 A Felsődunántúli Hétfői Újság a szereplést követő napon eképpen nyilatkozott : „A. Kaszinó nagyterme fényes közönséggel telt meg, amely könnyes lelkesedéssel tapsolt, imádságos áhítattal hallgatta Bartók Béla játékát... A soproni közönség zenei kultúrájáról tett tanúságot, hogy Bartóknak a konvenció- zustól távoleső, eredeti munkáit tüntető melegséggel és szeretettel fogadta, a negyedórákon át zúgó tapsförgeteget Bartók azzal köszönte meg, hogy négy ráadást is adott.”31 A Sopronvármegyében olvashatjuk: „ ... az intelligens, disztingvált, rezerváltan konzervatív közönség tűzbe jött, lelkesedett, könnyezett és tapsolt Bartók Béla különös, háborgó muzsikájának, újra vissza és vissza hívta a hangversenydobogóra, úgyhogy a művésznek saját műveiből három ráadást kellett játszania.”32 (Itt már csak 3 ráadásszám szerepel? Mi a valóság?) A lelkesedés mellett az újság szókimondóan figyelmeztetett is a valóságra: „Tegnap is egyik legnagyobb zenei értékünk adott hangversenyt a Kaszinóépület nagytermében, de nem volt akkora hallgatósága, amekkorát megérdemelt volna.”33 Miért? A lap szerint egyik oka volt a hangversenyek kezdési időpontjának eltolódása V'2, olykor 1 órával, másik ok a hideg terem. (A fűtőanyagot másra használták!) A „negyedórákon át zúgó tapsförgeteget” éppen olyan fenntartással kell fogadnunk, mint a következő újságrészletet: „Négy évvel ezelőtt még voltaire-i gúny vagy montaique-i szkepszis és nagyon kevés lelkes odaadó hit fogadta Bartókot Sopronban, most fényes elégtételt kapott a művész.,,3/‘ 462
