Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 5. szám - SZÍNHÁZ - ZENE - Nagy Alpár: Bartók Béla soproni kapcsolatai
felöleli még a classicismus felé hajló romanticus Brahmsot s végül megszólaltatja az impresszionista Debussyt és önmagát, a magyar muzsikust. Az egész műsor egy fejlődési sorozat, amelynek legalsó lépcsője Scarlatti, legfelsőbb foka pedig maga Bartók. Amint értesültünk, Bartók hangversenyén nemcsak Sopron összes zenekedvelői és zenebarátai, de előkelőségeink is kivétel nélkül ott lesznek. Tudomásunk van arról is, hogy Zwinz mester a zeneegyesület legközelebbi zenekari hangversenyén előadatja Bartók Bélának kéttételes híres suitjét.” A Soproni Hírlap március 6-án közli az alábbiakat„A soproniak közül talán sokan nem is tudják, mit jelent ma Bartók Béla, a magyar zene mai legnagyobb élő alakja. Ma volt alkalmunk pl. egy Párizsban élő móri származású mérnökkel beszélni, aki ama kérdésünkre, hogy Párizsban ki a legünnepeltebb komponista, ragyogó arccal felelte: négy év óta a franciák csak egy nevet emlegetnek, az pedig Bartók Béláé. Mert valóságos Bartók-láz uralkodik a kényes ízlésű francia fővárosban, s nincs hangverseny, ahol Bartók Béla neve nem szerepelne. Mint értesültünk, a szombati hangverseny műsorából a közönséget különösen a világhírű komponista saját művei érdeklik, mert az erősen karakterisztikus kompozíciókat maga a szerző játssza. Mindenki előtt ismeretes az Este a székelyeknél című poetikus apróság, a híres Medvetánc, a hatalmas technikát megkívánó c-moll román tánc, valamint régi népdalaink gyöngyeiből mesteri módon megkonstruált magyar táncdalok.”12 A Soproni Hírlap március 8-i számában (XI. évfolyam. 57. sz. 3. old.) a teljes műsort olvashatjuk óriási sajtóhibával: „Ma este tartja meg Bartók Lajos, a nagy magyar zenezseni hangversenyét.” A hangversenyt követő napon ez áll a fent nevezett újságban: „Aki a művészetével annyi dicsőséget szerzett hazájának, mint Bartók Béla, annak játékáról és műveiről mi kritikát nem írhatunk. Bartók Bélát csak a hódolat illeti meg, óriási tudása és nagy művészete előtt lerakjuk az őszinte elismerés és ragaszkodás koszorúját.”1:1 „Azoknak a tábora, akik muzsikájában kakofóniát hallanak, nem tudnak hozzá felemelkedni, mert az ő dissonanciái ujjainak varázsa alatt mesés harmóniákká olvadnak. S még ha hozzávesszük, hogy compositioinak minden motívuma a magyar föld népzenéjének eredeti ősterméke, csak hála illeti meg, hogy a magyar nép zenéjét ily magas nívóra emeli.”1''' A Sopronvármegye március 5-én írta: „...ha Sopron tényleg zeneváros, amint azt sokan szeretik mondani, erre a hírre örömzászlók kell hogy repüljenek a zenekultusz hajlékainak ormára, és elevenebb lángot kapjanak a mécsesek, melyek a zenei múzsák oltárai előtt égnek. 1905-ben járt utoljára Sopronban. Ma pedig . . . ő a magyar muzsika. Ö az, aki az őseredeti és szűztiszta művész egyéniségében, dacos, meg nem alkuvó zárkózottságában, sokaknak idehaza is idegen és érthetetlen eredetiségében, fajának világszerte elismert reprezentánsává tudott fejlődni.”1:> „A legnagyobb magyar zeneszerző jön szombaton Sopronba. Párizson keresztül hódította meg Budapestet. A lelkesedőknek, megrendülőknek, csodál- kozóknak, idegenkedőknek — mindenkinek ott kell lenni szombaton a Kaszinóban, ahol ritka, nagy és szent dolog történik, megszólal Bartók Béla zongorája ...” — hangzik tovább a Sopronvármegye március 5-i számában. A következő napon, 6-án, a Hírrovat első helyén áll Bartók Béla szombati hangversenyének részletes műsora. Erről mondja a lap: 458
