Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 5. szám - SZÍNHÁZ - ZENE - Nagy Alpár: Bartók Béla soproni kapcsolatai
színház—zene NAGY ALPÁR Bartók Béla soproni kapcsolatai Bartók Béla hatvannégy esztendejének roppant óceánjából azoknak a soproni zenerajongóknak is jutott pár csepp, akik meghívták és hallották játszani a pályája kezdetén álló muzsikust 1905-ben, akik többször gyönyörködtek az érett művész zongorajátékában 1924-ben, 1928-ban, 1929-ben. I. Gyermekévek, ifjúkor „1881. március 25-én születtem Nagyszentmiklóson, egy Torontál megyei községben . . . Édesanyám kezdett zongorára tanítani, hatéves koromban ...” — írta a zeneköltő önéletrajzában 1921-ben.1 1889. Nagyszöllős. „Ez évben jött Nagyszöllősre Altdörfer nevű zenetanár Sopronból, ki meghallgatta játékát és kompozícióit; ő volt az első, ki nagy jövőt jósolt neki; mondta, az ő tehetsége nem tucattehetség, hanem kiemelkedő, és hivatva van zenei téren nagy dolgokra” ... — emlékezett édesanyja.2 Beszterce, Pozsony, Nagyvárad, Bécs, Budapest. . . ifjúkorának fontos állomásai. Ezerkilencszáznégyben fejezte be zenei tanulmányait a budapesti Zene- akadémián. „24 éves koráig járta a szakzenész szokott útját kettős minőségben: első és főcélja a zongora volt, mellette a zeneszerzés.”3 „A millennium utáni függetlenségi hullám ekkor érte el tetőpontját. Magyarságot követelt a közvélemény minden téren. . . Bartók is a teljes magyarságot akarta a nyelvtől a ruháig. .. Természetesen zenéjében is magyar akart lenni. Az Erkel—Liszt-féle magyarság határán állva írta meg a Kossuth-szim- fóniát. . Ezt a nyílt politikai állásfoglalásnak számító zenekari művet — nagy sikerű budapesti bemutató után — Richter János karmester Manchesterben is műsorra tűzte 1904 februárjában. A fiatal Bartók ekkor már hazai és külföldi sikerek sorával (Berlin, Párizs) vonta magára a zenei világ figyelmét, zongora- művész zeneszerzőként. 455
