Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1975 / 5. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Pósfai H. János: Nagycsaládok házatáján

gépel, beszedi a díjakat, és gondosan ügyel arra, hogy baj ne legyen az adóval, így aztán senki nem tud belekötni.

A tanács emberei megnyugtatják G. Ferencnét: rövid idő múlva lakást kap. Megszabadul a sötét odúból, megszabadul a háztulajdonostól, új életet kezdhet. Hálálkodva néz nem várt vendégei után, akiket elnyel az odvas kapualj.

*

A Kun Béla 6-ban egy másik család összehasonlíthatatlanul jobb körülmények között, de a három kisgyermekkel meglehetősen szűkösen lakik. Indokolt, hogy hamarosan nagyobb lakásba költözzenek. Ugyanez a helyzet Sz. Lajoséknál, a 24. szám alatt. A másfél szobás lakás helyett legalább két és félszobás felelne meg az igényeiknek. Ezt a lakást a KISZ-akció keretében vásárolták. Értékesítése, pontosabban minőségi cseréje bonyolult eljárást igényel. A tanácshoz fordultak, segítsen nekik a lakáscserében. Az eddig kifizetett összeg elég lesz talán a nagyobb lakás használatbavételére.

Lakásigénylést nyújtott be H. István, a Komjáti utca 31-ből. Szövetkezeti lakást szeretne három gyermekével. A városhoz tartozó majorban laknak, négyszobás, kertes családi házban a feleség szüleivel. Korábban bent laktak a város egyik új lakónegyedében, kétszobás összkomfortos lakásban. Néhány évvel ezelőtt átadták a feleség húgának, aki akkoriban ment férjhez, ők pedig kiköltöztek a szülői házba. Saját gépkocsival járnak a városba, a tíz-tizenöt percre levő munkahelyre. Most mégis úgy gondolják, jobb lenne a városban lakni. Benyújtották a kérvényt, de nem számoltak azzal, hogy a lakásvásárlásnak milyen komoly feltételei vannak. A lakásrendelet szerint akik jobb módban élnek, gépkocsival vagy nyaralóval rendelkeznek, nem kaphatnak állami lakást, úgynevezett „szövetkezetit” sem, legfeljebb OTP értékesítésűt.

Az idős, szívbeteg néni is jelen van a beszélgetésnél.

— Sajnálom én nagyon itthagyni ezt a házat, hiszen annyit gürcöltünk érte.

A fiatal asszony így beszélt:

— Mi nem kívánjuk ingyen a lakást. Dehát a gyerekek szempontjából is jobb lenne a városban.

A családi házhoz kert, virágos udvar tartozik. A kicsik most is önfeledten játszanak a színes bokrok között. A városban elnyelné őket valamelyik óvoda zsúfolt szobája . . .

Ugyanezen a telepen lakik hét kisgyermekével B. István és felesége. A férj a téeszben állatgondozó, szolgálati lakásban laknak. A lakás egyetlen szoba, s egy parányi konyha. Az asszony csirkét melleszt, az itthon lévő gyerekek kekszet majszolnak.

— Beadtuk a kérvényt, de legszívesebben itt maradnánk a majorban. Amióta együtt vagyunk az urammal, mindig majorban laktunk. Veszprém megyéből költöztünk ide.

— Maguk háromszobás lakást igényeltek a tanácstól.

— Igen, de . . . Tetszik tudni, legszívesebben maradnánk. A városban nem lehet állatot tartani, mihez kezdünk az uram keresetével.

Csakugyan. Az állattartás, a háztáji pótolhatatlan veszteséget jelentene ennek a családnak. A megoldást valahol itt kell megtalálni a telepen. És ehhez már joggal várható a termelőszövetkezet segítsége is.

Olyan családhoz is bekopogunk, ahol tizenkét gyermeket nevelnek. Nemrégen négyszobás, addig egy igazgató által lakott lakásba költöztették őket. Most újra lakásigénylők: kisebbet szeretnének.

423