Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 5. szám - Tábori Ottó: Kék magányban (vers) - Tábori Ottó: Altató (vers)
TÁBORI OTTÓ Kék magányban Gyertya-könnycsepp hullik a csendre, jégcsap-ezred tőre ragyog, tél visz dermedt szíveket ölben, zajgó fák közt hold csavarog. Kék magányban csillog a porhó, gyermek-álom hajnala száll, vígan surran szél-mese-szánkón kristály-csöndben a tejhabú száj. Sírva lép a meggyfa szegényke, csillag-fogsort rak fel az ég, rózsa-emlék nyílik eszében, vastag hó-sál leng a szemén. Altató szívről szívre jár az álom szellő nyugszik virágágyon holdzománcos minden nyárfa halkan peng egy csillag-iharfa szájat tát sok padlásablak országúton macáka baktat messziről vén mozdony dörmög szárnyat oldva száll csütörtök térde remeg lent a szélnek két kis nyírfa mit beszélhet tán holnap lesz nevük napja édesanyjuk kikacagta 411
/
