Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 5. szám - Farkas Imre: Háromszor kell az ember (elbeszélés)
gunk volt, hogy félredobjuk a ganét, nehogy a búza közé keveredjen. Egy délben, nem is vártuk, jó szürke lovon odahajtat a kasznár. Nagy bajuszú, kövér ember volt. Te csoze! Szedd össze a cókmókodat, átmész Pál-majorba. Mindegyik major a gróf valamelyik gyerekéről volt elnevezve. Ott van 150 tinó meg Bella sógorod, ezután ott lesz a dolgod. Igenis, tekintetes kasznár úr. Édesapám csak nézett utánam az asztag tetejéről. Nagyon szép magas asztagokat tudott rakni. Hová mész, kisfiam? Megyek Pál-majorba, Bella sógoromhoz. Hát csak vigyázz! Ne féltsen engem! Ahogy engem elküldött, beszélt csak édesapámmal a kasznár. Mentem büszkén, hogy nacsak! Nem lehetek akárki, hiszen félhónapos lettem. Bella sógorom persónátosjember hírében állt, kicsit tartottam tőle, megver, ha nem tetszik neki valami. Vittem a hátamon a tarisznyámat, vállamon a villát. Takaros villám volt. Elsőosztályú, forintos, cseh gyártmány. Majd lesz valahogy. De azt elhatároztam, hogy verni nem hagyom magam. Hiszen félhónapos vagyok. Lejelentkezek nála, jó napot kívánok, sógorom! Néz rám, az egyik szeme hályogos volt, amúgy analfabéta, egyedül legeltette a tinókat. Nahát, aszongya, mit akarsz? Magához küldtek bojtárnak. Nem felelsz te itt meg. Dehogynem. Ki küldött? A kasznár úr, mondom. Félhónapos lettem. Ejnye, az apád istenit! A bátyád is hónapos, te is hónapos? Félhónapos, mondtam. Elég az. Négy kiló szalonna, 1—2 kiló só, 150 kiló búza és 6 forint volt a nyári hónapos bér, a téli 50 kiló búzával kevesebb. Ennek kaptam a felét. De nagyon irigyeltek ám érte még a családosok is. Engem valahogy jól ismert a kasznár. Többször is úgy szólított, „na, te csoze”. Meglátott az ökör előtt, és elküldött Pál-majorba. Nagyon kellett Bella sógoromnak a segítség, mert akkor érkeztek meg Kígyósról a gulyák. Kígyós is a gróf birtoka volt, meg Kisjenőben 20 000 hold erdő. De, aszongya Bella sógorom, ide ruha is köll ám. Milyen ruha? Lábbeli. Mert ha eső lesz, itt nem húzódunk ám be. Van nekem csizmám is, szűröm is. Szép zöld szűröm volt. Entölern eshet. A krisztusát ennek a kötöknek! —- morgott a szűr alól. De hangosan! csak annyit mondott, jól van. Ahogy így megbeszéljük, veszem elő a pipát. Mi az? Te pipálsz? Nagyon, sógorom. Oszt dohányod van-e? Nekem van. Akkor nekem is adsz? Van magának. Van egy kicsi. De soha nem kért. Még ö mondta, gyere, gyújtsál rá! Nem hiányzik nekem a másé. Nana! Ne kötözködj! Rágyújtottunk. Rá egy hétre, ahogy elfoglaltam azt a magos állást, búcsú lett Szőllösön. Nagy búcsú szokott lenni. Árultak csizmát, edényt. Este meg mindig nagy verekedések voltak. Sógorom. Szeretnék elmenni László-majorba búcsúra. Innen ugyan el nem mész. Elmegyek én. Megkérem Oraveczet, a csőszt. De neked csak én parancsolok. Legalább megtudja sógorom, hogy nem szöktem el. Elérkezett őrangyalok vasárnapja, reggel édesanyám 20 krajcárt adott. Kevés lesz, mondtam. Ha kevesled, még ezt is visszaveszem. Összeszorítottam a tenyeremet. Legalább 1 forintot adjon! Megsajnált, adott még 80 krajcárt Azon a reggelen nem vettem tiszta gatyát. Még elkeveredne a jószágok közt. Legeltetünk, egyszer csak megkérdi Bella sógorom, addig csak nézett. 407
