Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1975 / 5. szám - Kende Sándor: Látogató Bécsből (elbeszélés)

mutatta nekünk a rózsaszínű (hálószobát. Istentelemül 'büszkék voltunk a gazdag titokra, (hogy láttuk a Bajor GM (hálószobáját, csakis mi láttuk, és ültünk a fehér medve-szőnyegen, és beleszagoltunk a törülközőjébe: ez sokkal fontosabb volt annál, mint hogy Tercsi szép-e.

— Igen — koppantofc akaratlanul én is.

— Most nincs házmester, és házmesteri lakás sincs a házban... Tercsin hogy segítenél? Ha rajtad múlana?

— Kérte?

— Nem kérte. Senki nem kér semmit.

— Na látod.

— Viszont amit meg akarok találni, azt meg lehet találni. Amit is, akit is.

— Ha jó neked.

— Jó.

— Gratulálok.

— Indulnod kell?

Nem válaszolok. Visszaül a fotelomba.

— Mindjárt magadra hagylak — mondja. — Láttalak, egészséges vagy, örülök. Pont. Ez a napom se múlt el hiába... És ha kijössz egyszer, és meglátogatsz, talán segíthetnék...

— Rajtam?

— Neked.

— Nékem is.

— Bármiben. Ha módot találnánk rá.

— Módot...

— Megpróbálnám.

— É.n nem megyek. Sehová.

— És nem látogatsz meg.

— Nem.

Előrehajol, ültében a térde közé szorítja a tenyerét, majd hirtelen kihúzza magát, mélyen leszívja a levegőt, s a tekintetét a mennyezetre veti:

— Te őrült! — szakad föl a torlkán. — Hiszen Anni nincs velem!

Mintha harangot ütötték volna meg a fülem mellett; semmit se hallok.

— Mi???... Mit beszélsz???... Mi van Annival???!

Föláll, hátat fordít, s most már mozdulatlan.

— Beszélj hát!!!

Lehet, hogy az én kiáltásom se hallatszik:

— Otthagyott?!...

Megrándul a dereka. Centiméterekkel kisebb az egész ember.

— Téged is otthagyott?!... Beszélj hát!

Azt hiszem, ezt mondja:

— Nem.

— Elküldted?

— El se jött... Nem alkart...

Nem, nem, nem! Ez nem igaz! Talán nem tudunk magyarul, nem értjük egymást, zúg a fülünk, a falak beszélnek — nem igaz!

— Mit mondasz?!... Itt volt?! Végig?! Mindig?!... Most is?!...

Nem ül le.

— Lehetetlen! Hazudsz!... Nem hagytad itt!!!

— (Nem kónyszeríthettam...

— Nem kényszeríthetted?!

390