Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1975 / 4. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Kuntár Lajos: Milliós betűseregek élén

gasabb teljesítményekre sarkallta. Elismerések, oklevelek sokasága bizonyítja munkasikereit. Ezek révén került reflektorfénybe, s a különféle posztokra.

íróasztalán levelek sokasága. Kérések és panaszok, köszönetek és jókívánságok szólnak belőlük. Sokan a Munka Érdemrend arany fokozatához gratulálnak. . .

Búcsúzásnál felteszem az egész beszélgetés alatt foglalkoztató kérdést:

— Mennyi betűt állítottál életedben csatasorba?

— Egy óra alatt általában 8000 betűt szedtem sorokba — válaszolja. — Hét és fél óra egy napi munkaidő. A többi szorzás kérdése.

Azonnal el is végzem a szorzást: a napi teljesítménye 60 000 betű, az egyhavi pedig másfél millió. Az évtizedek során igen jelentősre nőtt az általa alkotott és harcba vitt betűsereg. A petit és a borgisz „katonái” naponként segítették a szép és jó térnyerését, a fény terjedését. A ma valóságát, a jövő reményét!

o

Színes a jövő

Az idősebb szombathelyiek, a város arculatának változásával kapcsolatban, gyakran emlegetik azt a nem is olyan régi időt, amikor a püspöki sorháztól elinduló Nagykar utca híd nélkül futott neki a Perint túloldalán lévő kanász- dombnak. A folyó vize sekély, partjai alacsonyak voltak, ember és állat köny- nyen kelt át rajta. De csak akkor, ha szelíd volt. Mert időnként elvadult. Hóolvadás és nagyobb esőzések idején. Ilyenkor nemcsak a rátámaszkodó mezőket és kerteket, hanem a város utcáit is elárasztotta. Ezért kellett a partjait jól megemelni. Azóta szerényen folydogál a városon keresztül, s csak egyszer, 1965 tavaszán emlékeztetett régi énjére. Medrét ekkor újra szabályozták, partjait kővel erősítették és gyepesítették. A városrendezési tervnek megfelelően szabaddá vált a Nagykar és az Öperint utcai hidak közti partrész is. Erre a helyre került az új nyomda. Tervezői a jó levegőhöz a terjeszkedési lehetőséget is biztosították. Mert a bővítés már elkezdődött. Az újság korszerűbb előállítása és általában a fejlesztés tette szükségessé.

Jó időbe telik, míg Horváth György műszaki vezetővel körüljárjuk a tizennyolcszor harminchat méteres, a főépület végéhez kapcsolódó, az elmúlt év végére elkészült, új csarnokot. Hogy miért üres, kísérőm kérdés nélkül is megmagyarázza:

— Egy NDK gyártmányú Saphir 96 típusú ofszet nyomógép részére építettük. Mivel az eredeti szállítási határidő 1974 vége volt, természetesen igyekeztünk időre elkészülni a csarnokkal, hiszen a hétmillió forintos gépet nem lehet a szabadban tárolni. Sajnos, a szállítók pár héttel ezelőtt meghosszabbították egy évvel leküldésének határidejét. Kényelmetlenül érint bennünket a határidő módosítása, mert a rotációsunkkal egyre több a bajunk, meg az ofszet-programunkat is késlelteti a fontos gép hiánya.-T Mi a lényege az ofszet-programnak?

— Az új technológia bevezetését jelöljük ezzel a kifejezéssel. A nyomdaiparban világszerte tért nyert a£ ofszetnyomás. A termékek gyors és színes

335