Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1975 / 4. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Varga János: Kis vállalat - Nagy vállalkozás

Almádi lakóinak 60%-a fizikai munkás, és 90 százalékuk bérből, fizetésből él. Magyarán: munkáslakta település. Nem lehet tehát azt mondani, hogy „Almádinak nem kell”, nem lehet üdülőhely címén egyszerűen „leírni”!...

Nemcsak a községtől várnak igazodást, ők is igazítják elképzeléseiket a községéhez. Jelentős összeget fordítanak az iskolák fejlesztésére. Az új óvoda építésére 600 000 forintot adtak, saját fejlesztési alapból. A vállalat környékét és a többi, főleg' vállalati lakásépítésre szánt területeket a nagyközség korábban nem akarta fejleszteni. Most már akarja. Az óvoda például a közelben, a vállalat központjához és a lakásokhoz is közel épülne. (A lakások dolgát egyébként már előre egyeztették az építőkkel: a veszprémi házgyárban készített, előregyártott elemekből épülnek.) Gondoltak az asszonyokra is: őket az anyag- vizsgáló laboratóriumban tudnák foglalkoztatni. A benzinkútnál később ABC- áruház is lenne... Mindezt 1980-ig kell megvalósítani.

— Mi a helyzet a fúrócsoportok munkásszállásaival?

— Látta a nagyegyházit?

— Láttam.

— Hasonlót, de még korszerűbbet tervezünk Nyirád környékére is. fürdővel, konyhával, klubszobával... De hogy meglesz-e, és mikorra, az már a komplex fejlesztési, beruházási javaslatunk elfogadásától, pontosabban az általunk és a Tröszt által is legjobbnak tartott alternatívával kapcsolatos felsőbb szintű döntéstől függ.

Gondosságuk, előrelátásuk, a mindennel, mindenkivel, minden szempontból összehangolt tervezésük mintaszerű, számomra meg — „civilben”, sajnos, népművelő vagyok — egyenesen megdöbbentő. Fennállásuk 25 éves évfordulójának megünneplésére készülnek. Jubileumi ünnepségük — s a csatlakozó tudományos előadások, tanácskozások, megbeszélések — 1975 októberében lesz. De már 1974 őszén megmutatták a precízen kidolgozott, kész forgatókönyvet, a meghívandók névsorával, a szekció-ülések résztvevőivel és sok más fontos részlettel együtt. Megvolt már a megnyitó elnökségének pontos névsora is, csak éppen az elnökség „ülésrendje”, hiányzott. (Az, ami nékem, a felelős szervezők egyikének nemrégiben, egy országos nagyrendezvényen, még az ünnepélyes megnyitás előtt öt perccel sem volt meg.)

Végül, mi mást tehetnénk: az egykori kisvállalatnak jubileumához is, nagy vállalkozásához: a magyar bauxitkincs további eredményes feltárásához is, sok jót kívánunk. Azt, hogy az évfordulót semmi ne árnyékolja be. Egyben teljesen biztos vagyok: ők megtesznek ezért mindent. Ami pedig nem, vagy nem csak rajtuk múlik, azért más is tegyen.

327