Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 4. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Varga János: Kis vállalat - Nagy vállalkozás
roly, Gőbel Ervin, Jaskó Sándor, Noszky Jenő, Szentes Ferenc. És jómagam is a Földtani Intézet alkalmazottja voltam. Az Intézet nemcsak azáltal jelentett segítséget, hogy munkaerőket bocsátott az Expedíció rendelkezésére, hanem speciális szakmai közreműködésével is. Rendelkezésünkre állt a Földtani Intézet könyvtára, sok munka elvégzésére különböző laboratóriumai is. „Nagyon egyszerű, komoly emberek voltak” Bauxitkutatásunk megszervezéséhez, tágabban: egész alumínium-iparunk megalapozásához nagy segítséget adott a Szovjetunió. A nyilatkozók által már említett MASZOBAL — teljes nevén' Magyar—Szovjet Bauxit—Alumínium Részvénytársaság — a két fél közös, ún. paritásos (mindkét fél számára egyenlő arányban előnyös) vállalata volt, lényegében a mai Alumíniumipari Tröszt elődje. Szovjet szakemberek így a MASZOBAL egyik vállalatánál, az Expedíciónál is dolgoztak. Az első évek közös munkájának — ipari—technikai fejlődésünk előmozdításán, a módszeres bauxitkutatás és készletgazdálkodás megszervezésén túl — külön érdekessége, hogy az amúgy sem könnyű indítás az ötvenes évek közismerten nehéz, bonyolult politikai viszonyai között történt, mégis a lehető legjobb szakmai, munkatársi és emberi kapcsolatok alakultak iki a magyar és a szovjet kollégák között. Sőt, legendásan jó hírű kollektív szellem, barátiam nemes munkahelyi légkör formálódott ki a vállalatnál. Hogyan tudtak ilyen szellemet, hangulatot teremteni azokban a nehéz időkben? További izgalmas kérdések: szakmailag és a szervezésben mit jelentett a szovjet segítség, az együttműködés? Milyen volt a szovjet vezetők munkastílusa, vezetési módszereik? Hogyan hidalták át a nyelvi nehézségeket? Vizy Béla, aki — „hivatalból” is, természetes emberi érdeklődésből is — visszamenőleg is foglalkozott a vállalat történetének, fejlődésének szakaszaival, szakmai szempontból a következőkben látja a szovjet segítség lényegét: — Amikor az Expedíció megkezdte munkáját, szovjet geológusok is jöttek, akik nagyon precízen és nagyon racionálisan szervezték meg a kutatást és főleg a dokumentálást. Ez párosult a magyar szakmai virtuozitással. E két főbb elemből olyan kutatási metodika, sőt több annál: rendszer alakult ki, ami világhírűvé tette a magyar bauxitkutatást. Persze a szovjetek jó módszerei, jó szervezése sem az égből pottyant le, hanem meghatározott viszonyok közt alakult ki. A két világháború között sok jó szakembert képeztek ki. A második világháború alatt aztán kialakult náluk egy igen jó, racionális metodika: a hadihelyzet miatt kevés emberrel kellett gyorsan, hatékonyan dolgozni... P. Ernő: — Geológusaink többségének nem volt kiforrott, egységes kutatási módszere. Át kellett adni nekik a jó módszereket, meg kellett tanítani őket a módszeres, szisztematikus kutatásra. A kutatógárdát tulajdonképpen ők nevelték ki. Következetesek voltak, a céltól nem tértek el. Természetesen mindig megkérdezték a magyar szakembereket is; ami jó volt, azt beépítették a közös elképzelésekbe. A jót mindig figyelembe vették, el is fogadták. Ny. Géza: — Nem csináltak sallangokat, nem kerítettek nagy feneket semminek. Se kis út, se nagy út, megvolt a cél, s arra rámentek. Bár ez néha kicsit bonyodalmas volt, mert figyelembe kellett venni a magyar elgondolásokat is, mind gazdasági, mind politikai szempontból. Nagyon ügyeltek arra, nagyon szem előtt tartották, hogy ügyünk, a magyar bauxit ügye nem szovjet, hanem 320
