Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 1. szám - Tóbiás Áron: Weöres Sándor - hangszalagon
Weöres Sándor: Apám a Vörös Hadsereg tisztje volt, és a Horthy-rendszer kezdetén vádat emeltek ellene. A rangjától megfosztották és nyugdíjazták. Így lett belőle falusi gazdálkodó. Tóbiás Áron: A környéken pedig, haláláig, ahogy Szombathelyen is hallottam, „ezredes úr”-nak emlegették ... Weöres Sándor; Ö mint őrnagy végezte a katonaságot. Csak 1945 után jött a címzetes ezredesi kinevezés. Tóbiás Áron: A környéken máig is emlegetik édesapádról az 1944-es nyár nem mindennapi történetét. Amikor a Hitler-ellenes merényletnek híre jött Csöngére, nyilván a rádión át, mégpedig a nem mindig tisztán hallható londoni rádió magyar adásán át, az „ezredes úr”, édesapád, mérhetetlen örömmel végig- száguldott a falun, s mámorosán, magából kikelve kiabálta: — Megdöglött a nagy kutya, megdöglött a fekete kutya... A merénylet, mint tudjuk, nem sikerült, meghiúsult, s az ezredest feljelentették rosszakarói. Be is citálták nemsokára Celldömölkre, a hadrakelt, illetőleg akkor már visszavonuló hadsereg hadbíróságára. De ott egy jószándékú hadbíró elé került az ügy, aki maga is szinte megállás nélkül „hátrált” Csíkszeredától Cellig, s aki a következő példás jogi fordulattal intézte el az ügyet: mivel a szóbanforgó inkrimináló kijelentés egy idegen állam vezetője ellen hangzott el, vádat a magyar királyi hadbíróság csak akkor emelhet, illetőleg emelhetne a vádlott ellen, ha az illető állam budapesti követsége lenne a kezdeményező . .. Weöres Sándor: A történet érdeme szerint igaz, persze ma mó.r sok mindent hozzáillesztenek az emberek, harminc év után. Tóbiás Áron: Visszatérve a gyermekkorhoz, a családhoz, édesanyád hová valósi? Weöres Sándor: Édesanyám Blaskovich Mária. A Blaskovichok nagyszebeni rácok voltak. A XV—XVI. században Nagyszebennek rác, azaz szerb lakossága volt, csak később vált dominánssá a szászság. A család latinul tudó, hivatalnoki família volt. Majd a Szepességbe kerültek, s néhány évszázadig a Szepességben és Sárosban laktak. Nagyapámat onnan helyezték át Pécsre, s ott lett idővel táblabírósági elnök, s mint ilyen, Babits Mihály apjának a hivatali kollégája. Anyám így Pécsett ismerte meg apámat, akit mint katonatisztet, hol ide, hol oda helyezték. Néhány évet töltött Pécsett, s mint fiatal huszártiszt járt az ottani társaságba. így találkozott anyámmal. A szüleim zajosabb élethez voltak szokva. úgyhogy a kényszernyugdíjazás nagy törés volt az életükben. A városi mozgalmasabb élet után visszavonulni falura és ott gazdasági munkát végezni... Teljes átváltás, másik életformára. Tóbiás Áron: Milyen volt a csöngei ház? Weöres Sándor: Nagyapám építette, akinek nyolc gyereke nevelődött föl. A ház maga nem volt udvarház, de elég tágasra épült, hat szoba kapott helyet benne. De apámék már nem abban laktak, hanem egy kisebb házban, amit Weöres Iván rokonom épített. Tóbiás Áron: Hogyan él ez a ház a szemtanú, Weöres Sándor felesége, a költőnő Károlyi Amy emlékezetében? Károlyi Amy: A csöngei ház egy négyszobás építmény volt, hosszú tornáccal. Amin az volt a legkedvesebb, hogy a tornácnak a felső ablakai sárga, piros, kék színűek voltak, így ha a nap rájuk sütött, festőién sugárzott. A tornácról kilépett az ember egy rétre. Ami egyáltalán nem volt ápolt angol pázsit, mégis kikerekedett belőle egy nagyon szép pázsit. Vastag, sima, rövid volt, rajta gyümölcsfák . .. Mégpedig elég geometrikus rendben, mégsem zavarták a kilátást. Mögötte 25
