Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 4. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Varga János: Kis vállalat - Nagy vállalkozás
— Hogyhogy? — Akkor nenn akartak kutatni, mert a negyvenes évek végén a világhelyzetben alumíniumdekonjunktúra volt. 48-ban Téczelit le is állították. A kutatás csak 49-»ben pezsdült meg, akkor kezdődött újból a lehetőségek felmérése. Volt egy országos készletfelmérés, amit akkor a Vadász proffal jómagam állítottam össze. Orosz részről Ljubimov, Sztálin-díjas geológus volt a megbízott. Igen jó koncepciókkal rendelkező valaki volt. Kiderült, hogy további területek kellenek, mert Gánt végeredményben egy bizonyos határon túl nem fejleszthető. Akkor jött, hogy a kutatást meg kell indítani. Amikor a szovjet és a magyar fél között ez tisztázódott, az igénnyel a Tervhivatalhoz fordultunk. Vas Zoltán volt a Tervhivatal elnöke; összehívtak egy erre a célra szervezett ülést, ahol minden illetékest meghallgatták. Elhatározták egy kutatóexpedíció megszervezését. Erre és a vállalat megalapítására bizottságot jelöltek ki, amelynek elnöke Major-Ma- róti Gábor lett, volt kollégám, a Major Tamás öccse, a Tervhivatal illetékes osztályvezetője, tagja volt Vadász professzor és Vitális Sándor, a földtani főigazgató, orosz részről Ljubimov mint MASZOBAL főgeológus. A bizottság negyedik tagja én voltam, egyúttal a szervezőtitkári teendőkkel is megbízva. A bizottság két-ihárom ülést rendezett, ahol egyrészt tisztázta az anyagi, másrészt a személyi feltételeket és a szakmai körvonalakat, hogy mit kell elvégezni és milyen sorrendiben, tehát a munkánák a körülbelüli mennyiségét és szervezését is rögzítette... Paulisinecz Ernő, nyugdíjas, korábban az Expedíció tolmácsa: — Eredetileg úgy indult az egész, hogy csak két-ihárom évig fog működni. Szinte semmink sem volt; éves költségkeretünk inem haladta meg a kétmillió forintot. Oly szerény keretekkel indultunk — szerzett, kölcsönkért, használt fúrógépekkel, gyakorlatlan gárdával —, hogy nem hitte senki, hogy hosszú ideig fog tartani. Kicsit a bohémség jellemezte az egészet. Később aztán, amikor már arról kezdtek beszélni, hogy a vállalat tartósan tovább fog működni, fokozatosan felfejlesztettek mindent. Lassan kinőttünk a gyerekcipőből. Nyíri Géza, a vállalat munkatársa, korábban az Expedíció tolmácsa: - - 19-51 októberében kerültem ide. A Vas megyei újság írta, hogy az Expedíció alkalmaz orosz nyelvtudású dolgozókat tolmácsi és fordítói munkára. Budapesten vagy Balatonalmádiban lehetett jelentkezni. Dr. A. Endre: — Az elején a fúrótársadalom azokból adódott ki, és a fúrómesterek is mind, akik a háború alatt ezzel foglalkoztak. Tehát Iszkaszent- györgyből, az ottani gárdából a Heitmár Nándor, az először nálam volt Halim- bán. Az odavaló, iszkaszentgyörgyi, de én aztán áthoztam a lengyelekkel. A Nándi Halimbán benősült, és ő lett a fúrómester nálam a kézifúró gépeknél. H. Nándor: — Akkor is, később is nagyon megnéztük, kit veszünk fel közénk. Mert ha már felvettünk egy embert, azzal nemcsak a példány szaporodott: gondoskodni is kellett róla. Szendrői Tibor, fúrási üzemvezető: — Általában az emberek maguktól jöttek. A jó kereseti lehetőségnek hamar híre -ment. A fúrómesterek 600—800 Ft alapfizetést kaptak, de prémiummal együtt pl. a gánti, iszkai területen 2000— 2500, Halimbán 1400—1500 forintos átlagjövedelem is 'kijött. Nekem, mint a kutatófúrások vezetőjének 1951-ben 1550 Ft volt az alapbérem, s havonta kb. 500—60C Ft a prémium. — Hogyan került az Expedícióhoz? — Dr. Alliquander Endre, a MASZOBAL bányaműszaki osztályának vezetője keresett meg, és a következőket mondta: 318
