Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 4. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Varga János: Kis vállalat - Nagy vállalkozás
Bauxitkutatásunk legjobb szakembereitől, „nagy öregjeitől” túlzottan sem a szakmai alaposságra, sem a teljességre nem törekedve, elsősorban a kutatás kezdeteinek vázlatos, nagyvonalú áttekintését kértük. A kutatás: a kezdet. De mi, hogyan volt a kezdet kezdetén, mi jellemezte a magyar bauxiitbutatást 1950- ig? Nemes Vilmos bányamérnök, nyugdíjas: — 1863-ban, az erdélyi Bihar hegységben találtak először bauxitot Magyarországon. Eleinte vasáréként tartották nyilván. Bauxitként Szabó József írja le először, 1893-ban kiadott ásványtanában. Pohl Károly bányamérnök, az ALUTERV igazgatóhelyettese, korábban a vállalat vízföldtani csoportjának vezetője: — 1903-ban Erdélyben, a Bihar hegységben fekvő Rernec környékén korábban felfedezett vörös színű „vasércből” a telep tulajdonosa mintát küldött a nagybányai fém jelző hivatalnak a vas tartalom megállapítása céljából. Mikó Béla főmérnök elemzésének eredménye alapján a kőzetet bauxitnak minősítették. A mai Magyarország területén időben első volt a Bakony hegység délnyugati lejtőjén, Halimlba, Szőc községek határában elterülő bauxitelőfordulások felfedezése. Ezen a területen Stirner József ny. ezredes kutatott szén után. Ugyanebben az évben Balás Jenő bányamérnök kutatott Gánt és Csákberény környékén. Január 10-én a Budapesti Bányakapitányságon bejelentette első zár tkutat ványait... N. Vilmos: — A második időszak 1920-tól 1945—50-ig terjed. Ekkor már csak a mai Magyarország területén folyik bauxitkutatás és -termelés: az elvesztett lelőhelyek pótlására élénk kutatómunka kezdődik a Vértesiben és a Bakony térségében. Számos kiváló geológus, bányamérnök vagy vállalkozó — dr. Taeger Henrik, Stärner József, E. F. Suess, György Albert, dr. Telegdi Róth Károly — mellett külön is meg kell emlékeznem Balás Jenő bányamérnökről. A magyar bauxit tragikus sorsú úttörője a kutatást még aknákkal, kutató árkokkal és kisebb, 20—25 m vastag rétegek megfúrására alkalmas fúrókkal végezte. A második világháború küszöbén és a háború alatt, a német hadiipar igényeinek megfelelően, újabb bauxitelőfardulások megkutatására volt szükség. Ezt a munkát 1941 után már szervezett, korszerűbb berendezésekkel ellátott fúrócscportok végezték. Az egyik fúróberendezést dr. Aliquander Endre bányamérnök mentette meg a Németországba való kihurcoltatástól. így ez sértetlenül megmaradt a háború utáni újabb kutatásokhoz. Heitmár Nándor, a vállalat termelési osztályának munkatársa, korábban főfúrómester: — A fúrósok a háború alatt kevés pénzt kerestek, de szívesen csinálták, mert lehetőségük nyílt arra, hogy a katonaságtól megmeneküljenek. Mindenki rájött arra, hogy nem érdemes a németek mellett olyan ügyért harcolni, amellyel szembeszáll egész Európa. Láttuk, hogy értelmetlen. A háború alatt fizetés sem volt. Azt ettük, amit otthonról hoztunk, meg amit házaknál összeszedtünk. Adni ezért sem tudtunk semmit, de műszak után segítettünk a házimunkában. A kutatómunka értelméről, szépségéről, pályájának állomásairól dr. Alli- quander Endrét, az iparág egyik — ma is fiatalosan lendületes —- nagy öregjét faggatom: — Mióta foglalkozik bauxittal? — 1943 áprilisától. — És azelőtt? — Azelőtt a RIMÁ-nál voltam, az ózdi bányáknál... A Rimamurányi Vas316
