Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 4. szám - Galambosi László: Föltámadás (vers) - Galambosi László: Páncélosan (vers) - Galambosi László: Berek (vers)
GALAMBOSI LÁSZLÓ Föltámadás Vaskupa a számon. Nyereg paripámon. Szalagokat hajít felénk bíbicléptű ángyom. Megyünk a folyamhoz. Tajtékozva csapdos. A füzesben piros angyal rigók közt cimbalmoz. Vezetlek új ághoz, csöngettyűs virághoz. Nagyszombaton szárnyat bontunk a föltámadáshoz. Páncélosán A madár, hogyha fészket tákol, szétnéz a lombok magasából, érzi, ha kikel a fióka, együtt indulnak vándorútra. A hatalmason parány győzhet, kibonthatja a rejtőzőket. Az öröm menny boltján ragyoghat a pirosba forduló holnap. A tékozló honába térve szülőd előtt esett térdre, apja a porból fölemelte, telt tálak mellett köszöntötte. A páncélozott értelemre nem sújthat le a balszerencse. A megtért munkál szorgalommal, viaskodik a jogfosztókkal. Berek Hívogat a nyírfa ága. Madártollból a kucsmája. Madártollból a mellénye. Készülődik menyegzőre. Készülődik menyegzőre. Hajlik hozzá szeretője. Berek mélyből fölragyognak. Csillagokig ringatóznak. Csillagokig ringatóznak. Haranghangú aranycsónak fölé sátrat sző a pára. Tükrösebb az ember álma. Tükrösebb az ember álma, tünemények gyolcspalástja, Nyűhetetlen, megmaradó. Árnyéktól sem lyukasodó. 301
