Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1975 / 3. szám - SZEMLE - Kloss Andor: Aradi Nóra-Fukász György: Technika és művészet

Aradi Nóra—Fukász György: Technika és művészet Közhelyszerű igazság, hogy a XX. században a tudományok, valamint a tudo­mányos eredmények közvetlen gyakorlati alkalmazása jelentősen megváltoztat­ta a valóságot, a valóságról kialakított elképzeléseket. A tudományok, elsősor­ban a természettudományok, és részben — különösen az utóbbi években — a társadalomtudományok közvetlen termelőerővé váltak, s ma már feltehetően nincs egyetlen pontja földünknek, amelyet valamilyen módon ne érintenének. Ez a mindennapi élet teljes szerkezetét átható folyamat nem maradt hatástalan a felépítmény elemeire, a szellemi realitásokra, a művészetre. Aradi Nóra— Fukász György tanulmányában e hatás mibenlétét, jellegét, a tudományos­technikai forradalom, a technika és a művészet kapcsolatrendszerét teszi a vizsgálat tárgyává. A közösen írt tanulmány voltaképpen Fukász György 3 973- ban megjelent Technikai haladás — áldás és átok? című könyvének egyfajta folytatása. Fukász György említett könyvében a tudományos-technikai forra­dalom belső lényegét, társadalmi vonatkozásait elemzi, a közösen írt munka pedig a tudományos-technikai forradalom, a technikai haladás bizonyos irányú hatását, hatás-mechanizmusát kutatja. ,,Azt kutatjuk” — írják —, „hogy miképpen befolyásolja korunk tudomá­nyos-technikai forradalma a művészetek létét, fejlődését.” Ehhez a későbbiek­ben még hozzáteszik: „a művészet problémáit szélesebb megközelítésben, a technikához való kölcsönviszonyban vizsgáljuk, s nem korlátozzuk a tudomá­nyos-technikai forradalomhoz fűződő kapcsolatainak az elemzésére.” A tudo­mányos-technikai forradalmat és a technika fogalmát nem határozzák meg, mert, mint írják, nem akarnak a fogalmi tisztázást célzó szövevényes vitákba bekapcsolódni. Mindkét fogalom esetében a laza és képlékeny jellegű körülírásra vállalkoznak csupán. A tudományos-technikai forradalmat a technika fejlődése sajátos szaka­szának tekintik, amely viszonylag jól elkülöníthető a technikai haladás általános vonatkozásaitól. Világtörténelmi folyamatnak tartják, amely a társadalmak szerkezetére alapvető hatást gyakorol, egyaránt jelentkezik a tőkés és a szocia­lista társadalmi viszonyok között. Végkifejletében azonban „a tudományos­technikai forradalom a kommunizmus anyagi bázisának kibontakozását jelen­ti”. Ezzel kapcsolatban egyébként utalnak arra, hogy „még a legszűkmarkúbb közgazdasági számítások szerint is esedékes a 80-as évekre a technikai forra­dalom teljes kibontakozása Magyarországon”. A tudományos-technikai forra­dalom fogalmához hasonlóan a technika fogalmát sem határozzák meg pon­tosan, inkább körülírják, jellemzik. Azt mondják a tanulmány egyik helyén: a technika „a tudomány eredményeinek megvalósítását jelenti, a tudományos el­méletek, elképzelések technikai kivitelezését”. Elemzik a technikaellenes szí­nezetű és a technika alkalmazását, eredményeit pozitívan értékelő elméleteket, a tanulmány második fejezetében pedig az esztétikai technicizmus jegyében ki­alakított esztétikai rendszereket. Bemutatják a művészi szép és a modern polgári esztétikák kapcsolatát, az esztétika technicista jellegű újraértékelésére irányuló törekvéseket, amelyek gyakran „a technikai tudományokhoz kapcsolják az esz­tétikát”. A technika hatása a művészetre című harmadik fejezetben vizsgálják a tech­280

Next

/
Thumbnails
Contents