Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1975 / 3. szám - SZEMLE - Paku Imre: Bárdosi Németh János: Utak és útitársak

A vonatkozó tények, események mögött rejtőzködő erőfeszítéseket az érde­kelt értők értékelték, de magukban szerves folyamattá nem tudták eddig ala­kítani, míg most tüzetesen, időrendbe szedve vált történelmi eseménnyé, hely- történeti érdekűvé mindaz, ami a saját idejében egy-egy nagyobb fényű föl- lobbanásnak látszott. Pável és Bárdosi Németh szívós akarata, következetes ténykedése, áttekintő szervező munkája egyszerre bizonyult helyi és országos eseménynek, elmemozdító, eszméltető példázatnak. Jóllehet gyakran magukra maradtak, el nem csüggedtek, rendszerint meg tudtak újulni. Mindig az volt a nagyszerű, hogy többnyire önerejükből tudtak mássá, erősebbé, határozottabbá válni. Ök a jövőt látták világosan, éreztették annak lehetőségét, hogy nemcsak egy kisváros, hanem az egész ország mind társadalmi, mind pedig művelődési téren nagy változások küszöbe előtt áll. Világos tudattal hirdették előadóikkal és saját műveikkel összehangoltan: új korszak közeledik; új szemek, új eszmék, új igék, új szavak kellenek azok elmondására, amik a változás föltételeit elő­írják. Mindezek ma ismert körülmények, de a két háború között — a politikai erőszak idején — a nagy tömegek előtt a jövő körvonalait elködösítették, s a nagy ámítások mögött csak kevesen látták meg a várható, szükséges és hamaro­san bekövetkezett fejleményeket, irodalmi és politikai-társadalmi téren egy­aránt. A társaság felolvasó asztala mellett nagyszerű gondolatok, sürgető koresz­mék hangzottak el akár Móricz Zsigmond, akár Bajcsy-Zsilinszky Endre vagy mások ajkáról. Ezek az előadások ma kortörténeti dokumentumok azokkal a levelekkel együtt, melyeket szerzőnk éppen a történeti hűség érdekében közöl. A meghívottak eleve tudták, hogy Szombathelyen tágra nyílt szemek, bátor arcok, fölvilágosult elmék várják majd őket, és hogy nem kell magukat fékez­niük. Mindez a tudat a társaság és folyóirata sugárzó, vonzó erejéből követ­kezett. íróink, költőink, politikusaink az így megnyitott szelep működését szinte hatodik érzékükkel észlelték, a szabadság élő alkalmát látták benne. Ezért jöt­tek szívesen a városba. Hosszú sorokat tölthetnénk meg azok nevével, akik ebben az időben szerepeltek a társaság keretében vagy az írott Kő hasábjain. Az Utak és útitársak válogatás nélkül maradandó emléket állít nekik. Nem feled­kezik meg ugyanakkor a tűrő érdem képviselőiről, a kisebb alkotó személyisé­gekről, a szerényebb érdemekről. Az igazság és a teljesség nagy erénye Bárdosi Németh eddigi írásainak, kivált e kötet közleményeinek. Közelhajló emberség, értő mosoly, odaadó sze­retet bontakozik ki kortársairól írott szépmívű arcképeiből. Regényírói tollát kölcsönözte olyankor, amikor történetesen pár jellemző vonással, eredeti egyé­niségeket rajzol meg, tekintet nélkül művészi jelentőségükre, munkásságuk horderejére. Szerzőnk rendszerint megtalálja azt a helyes nézőpontot, ahonnan alakjai eredetieknek, önállóknak látszanak környezetükben. Korábban már jeleztük: a való látása, az igazmondás szerzőnk egyik fő jellemvonása, és az szinte minden szellemi megnyilatkozását egyaránt értékeli, nemesíti, különösen az Utak és útitársak legtöbb közleményét. Miután egy ve­gyestartalmú prózakötetről esik most szó, e helyen kell megállapítani és hang­súlyozni: Bárdosi Németh a lírai próza mesterévé Szombathelyen fejlődött, még későbbi költői kibontakozásának alapélményeit, döntő emlékeit is e hely­ről vitte magával, nem szólva arról a sok tapasztalatról, melyet a szerkesztői- szervezői munkája során olyan nagy áron szerzett. Ez a város az ő valóságos és szellemi szülőföldje. Hogy művészi eszközei egy nyugodtabb légkörben 272

Next

/
Thumbnails
Contents