Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1975 / 3. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Markovits Ilona: A munka hőse

frissebb törekvéseire, az École de Paris művészeinek:: Mattise-nak, Picassónak, Dufynek, Vlamincknak munkáira és a német expresszionizmusra, a Die Brücke festőire is felhívta növendékeinek figyelmét.)

Csók és Vaszary mellett Rózsa Miklós, a KÚT (Képzőművészek Üj Társasága) igazgatója, az „Űj Szín” című folyóirat szerkesztője, Francois Gachot művészeti író és Kassák Lajos voltak azok, akiknek sokat köszönhet a pályakezdő Korniss Dezső. Amikor Csókot és Vaszaryt a konzervatív körök nyomására kényszernyugdíjba küldik, a fiatal művész főiskolai stúdiumai is befejeződnek (1929,). A főiskola elhagyása után Korniss és öt barátja (Hegedűs Béla, Kepes György, Schubert Ernő, Trauner Sándor és Vajda Lajos) közös kiállítást rendez Tamás Henrik műkereskedő galériájában (1930). Hegedűst kivéve — aki 1940-ben a francia hadsereg katonájaként fiatalon hősi halált halt — az 1930-as tárlat résztvevőinek mindegyikéből jelentős művész lett... Kepes az amerikai, Trauner a nyugat-európai, Vajda, Korniss és Schubert a hazai művészeti élet annáleszeibe jegyezte be a nevét.

A Kassák Lajos által irányított Munka”-körbe való bekapcsolódás Kor- nisst elvezette a szocialista eszmevilághoz. Bár a „Munka”-körrel 1928-ban létrejött kapcsolata 1930-ban véget ért, a szocialista mozgalomban továbbra is részt vett. Az 1930-as években csatlakozott a Szocialista Képzőművészek Csoportjához, amely a Szociáldemokrata Párt keretei között működött, valójában azonban az illegális Kommunisták Magyarországi Pártjának eszmei befolyása alatt állott. Korniss munkái ott függőitek a Csoport 1942-es — a Magdolna utcai vasas székházban megrendezett — „Szabadság és nép” című antifasiszta tárlatán is, amelyet a rendőrség a megnyitás után három nappal bezáratott

1930-ban és 31-ben Korniss Párizsban tartózkodik; ólomkatonák kifestéséből él. Hazatérése után alkalmi munkákból tengődik; életkörülményei nem kedveznek a művészi tevékenységnek. „Nem festek, nem jut pénzem festékre” — pillant vissza ezekre a mostoha esztendőkre.

1935 nyarán barátjával, Vajda Lajossal Szentendrére, majd Szigetmonostorra költözik. Népművészeti motívumokat gyűjtenek, s e kutatómunka eredményeként egy új művészetszemléleti koncepcióhoz jutnak el... Az a meggyőződés alakul ki bennük, hogy a műcsarnoki akadernizmus, a „római iskola” vértelen neoklasszicizmusa és a Gresham-asztaitársaság lagymatag neoimpresszionizmusa által holtpontra juttatott magyar művészet szamára a kivezető út: a magyar népi (paraszti) kultúra és az orosz, holland, Lancia avantgarde, a szürrealizmus és a konstruktivizmus vívmányainak ötvözete, szintézise. Korniss és Vajda e gondolatai új szakaszt nyitottak a XX. századi magyar művészet történetében; e programot utóbb más művészek — így Bálint Endre, Szántó Piroska, Anna Margit és Ország Lili — is magukévá tették. E festők alkotják a szentendrei festészet szürrealista-szimbolikus szárnyát. (Egyébként a Miskén élő Tóth Menyhért festőt és a dunántúli Bükkösdön munkálkodó Samu Géza szobrászt is sok szál fűzi e — Vajda és Korniss által kialakított — művészeti koncepcióhoz.)

A 30-as években született Korniss-képek (Halas csendélet 1930, Fej 1935, Fiú-fej 1937, Lámpa és hegedű 1939, Szentendrei utca 1939) azonban még távol állanak a szürrealizmustól; e korszak — túlnyomórészt kisméretű — festményei előbb Kassák és Derkovits, utóbb a francia ,,fauve”-ok, valamint Czóbel és Barcsay munkáival tartanak kapcsolatot. Vas István — aki a 30-as években közelről figyelte Korniss munkásságát — önéletrajzi könyvében, „A félbeszakadt nyomozás”-ban így jellemzi barátja e periódusát: „Kornissnak sikerült létrehoznia valamit, ami kortársa volt az akkori európai festészetnek. .. Tartott

258