Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1975 / 3. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Markovits Ilona: A munka hőse

vácsműhely című képe sikerült. Láttatta a tüzet, a műhelyt, a pontos rajz, a körvonalak nélkül. Ezzel azonos módon, azonos színfoltozással festette meg másik képét, amelynek Az elhagyott kőfejtő címet adta. A néző számára nem derült ki, hogy miért. A forma és a tartalom egysége nem teremtődött meg. K.udász Emese a barna és a zöld árnyalataira komponált képein a színek adnak misztikus jelentőséget egyszerű helyzeteknek. A sejtelmesség mindhárom képén rajta van (Férfi kutyákkal, Hárman a fák között, Találkozás alkonyaikor). Bo~ doczky István csendéletekkel és az Autóbuszon című festménnyel mutatkozott he. Az utóbbiról nem hiányzik a derű. Két karakteres arc és a buszablak megfestésével az utazás élményét éreztette meg. A kiállítás legjobb képe ez volt. Máger Ágnes az Ismeretlen katona megfestésével tette le névjegyét. A témát sokszor feldolgozták már, Máger Ágnes azonban elkerülte a sablont. Nem szabadult meg a konvencióktól, a háborús téma hagyományos megközelítésétől az ,1939—1945” című képén. Diósgyőri üdvözlet című kompozíciója pedig nagyon kusza. Nagy Előd hatalmas méretű olajtáblái előtt sem mindig született meg a kapcsolat a művész és a közönség között. Hasonló okok miatt tolakodott előre itt is a miért kérdés, mint Kiss Györgynél. Miért lehet a rendezetlen vagy látszólag rendezetlen színes foltoknak egyszer a Horgász, máskor az Anya gyermekével, harmadszor a Lengyel tengerpart címet adni? A festő élményét, látásmódját el tudtuk fogadni, élvezni is képesek voltunk a Horgász-t figyelve, megláttuk a Lengyel tengerpartot is. De mit kezdjünk az egybemosódó színekkel a harmadik festménynél? Adhatunk értelmet, tulajdoníthatunk jelentőséget a káosznak, de ha hiányzik az alkotó segítsége, csak a belemagyarázásig jutunk.

Nem várható, hogy a Derkovits-ösztöndíjasok bemutatója keresztmetszete, szintézise legyen induló képzőművészeink szándékainak, képességeinek. Biztos, hogy a skála jóval szélesebb, mint amennyit a tíz fiatal alkotó képvisel. Mégis kissé csalódva hagytuk el a kiállítási helyiségeket. A frisseség, a merészség kevés jelével találkoztunk. Kiemelkedő alkotója Szemethy Imre az ösztöndíjas csoportnak. A többség az idén is, hasonlóan a korábbi évekhez, a realista és a szimbolista hagyományok vállalójaként indul művészi útján.

252