Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1975 / 3. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Markovits Ilona: A munka hőse

pontra, mígnem saját személyiségét elfojtva úgyszólván azonosul az alkotással. Ez a — nem komolytalan — játék a látvánnyal ugyancsak Derkovits művészetéből került át az őt ábrázoló szoborba, gondoljunk csak a kakastollak árnyékára, a Három Nemzedékre és más képeire.

Derkovits Gyula egyénisége régen foglalkoztatja Marositsot. Elmondta, hogy legnagyobb művészi élményei közé tartozik egy Derkovits-kiállítás a szombathelyi tanítóképző intézetben. A Derkovits-művek megismerése komolyan befolyásolta pályaválasztásának irányát. Később a Derkovits pályázatra- — nemcsak a névadó iránt való tiszteletből, hanem egyfajta szellemi rokonság érzékeltetéseképpen — egy Derkovits-szoborral is készült. Ám a gipsz-szoborral elégedetlen lévén, azt ösz- szetörte, csak a fejet hagyván meg. Ebből indult aztán — plasztikáikig —- a nemrég elkészült beton emlékmű. (Hogy hogyan indult a gondolat, majd a plasztikai megformálás és végül a kivitelezés, azt külön tanulmányban lehetne megírni.)

Marosits korábban mintázott egy József Attila szobrot is. A.kkor mondta (és ez utal arra, hogy régen és folyamatosan foglalkoztatja Derkovits is): „Négy éve foglalkoztat egy olyan szobor gondolata, amely nem József Attilát, Derkovitsot vagy Dési Huber Istvánt ábrázolja. Azt a müvésztípust akarom — drámai konfliktusait kibontva — megjeleníteni-,., aki a PROLETÁR MŰVÉSZ. Az azonos célért küzdők szellemi rokonságára tenném itt a hangsúlyt.”

E gondolat egyik lehetséges plasztikai változata ez a Derkovits-szobor. Alkotója köztérre szánta, ám megrendelés nélkül. Gondos technikával, jó művészi meglátással, nagy gondolati igényességgel készült munka, mely megérdemelné — s ettől alkotója is komoly ösztönzést kapna a további tevékenységéhez —, hogy megfelelő, végleges helyet kapjon.

MAROSITS ISTVÁN: DERKOVITS GYULA

250