Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 3. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Kádár Péter: A munka aranya
Az építőbrigád egy hét alatt lakhatóvá tett egy romos épületet a repülőtéri gyárnál. Szobára, konyhára, még fürdőszobára is jutott. Ott éltek mindaddig, míg Győrszigetben összkomfortos lakásba nem költözködhettek. (Azt hiszem, már akkor is megbecsült szakmunkásnak számítottam a vállalatnál.) Ötvenhétben először érezte úgy, hogy a pártban a helye Először, de az elsők között. 12. Jöttek az új és új népgazdasági érdekből fogant intézkedések. Harminc év alatt a húszezresre növekvő gyárban öt munkahelyen is dolgozott. De mindig esztergályosként, s mindig úgy, hogy munkájára csak bólintani lehessen. A gyár és ő. Sok kis ponton hegesztődtek össze. Mert mit is jelent a gyár? Az embereket, a gépeket, a munkát. De hiszen egyetlen kész árut sem készített! Csak esztergált. Alkatrészeket. Részét egy műnek! Fogaskerék volt a gépezetben. Ezen úgy felháborodik, hogy csaknem elakad a beszélgetés. (Egy gyárban nincs fogaskerék, kicsi és nagyobb. Itt mindenki egyformán nélkülözhető és nélkülözhetetlen. Az én állítólagos kis alkatrészségem nélkül ugyanúgy nem menne a masina, mint a kereskedelmi főosztály nélkül, amelyik eladja.) Ezt ő mondja így. Aki tizenhárom éves kora óta dolgozik. Tanulásra akkor nem volt módja. Most a több műszak szeghetné kedvét negyvenöt évesen. Ha más lenne. Puhább. Marxista középiskolába jár. 13. László Anikó, a kislánya, már összkomfortos lakásban nőtt fel, ha nem is mindig összkomfortos körülmények között, a régi világ legendái közt. (Délben ingyenkonyhára jártunk. . .) Anikó közgazdasági szakközépiskolába jár, ügyviteli és számviteli tagozatra. Van ilyen főiskola is, és apjától örökölt határozottsággal állítja, hogy jövőre már oda fog járni. Jár azonkívül a Rába ETO sportkörbe is Evezős. Hatéves korától ismerik a sportiskolában — és a versenypályákon. (Életem vágya, hogy a lányom mindazt megkapja, ami nekem nem jutott. Tudom, ebből kényeztetés lehetne, de azért mi másképp neveljük. A feleségem is itt dolgozik a gyárban. Nincs nekünk bajunk semmi. Csak gondjaink. De abból nem jutott kevesebb, mint másnak. Nem tetszik nekem minden itt. Például az sem, hogy sokan csak a pénzt nézik. Egyre többet beszélünk róla. Forint, forint. Sokat tudnánk beszélni például az üzemi demokráciáról. Én nem várom, hogy csak a munkások csinálják, de azt igen, hogy mi legalább akarjuk. .. Nálunk a műhelyben vannak olyan fiúk, akiknek már nem társa, vagy szolgája, hanem egyenesen rabszolgája a gép. Nem lesz ez így jó, nem bizony.) Megaranyozott munka? (Harminc évig dolgoztam ezért a kitüntetésért, úgy érzem, megérdemeltem, Szerénytelenség ?) 233
