Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 3. szám - Szokoly Tamás: Csak a tél volt (vers) - Szokoly Tamás: Szerelmes becsukódás (vers)
SZOKOLY TAMÁS Csak a volt költözni délre madarakkal? nem nézni! — ne nézzek hátra? repüljek föl magam elől szárnyak alól pislogni világra? csókoljak vasat imádjak csöndet bűvöljem a vakságot? költözzek ki bőröm alól perzselő homokba? látod: földrengést szelet habosodást csillaghullást kívántam vért bukni virágra hóra várni a görcsre — én vártam bújtam pirosból kékbe kékből a sárgába voltam tavasz nyár ősz de a tél csak a tél volt a drága igazi otthonom ott tudtam ragyogni ott tudtam szikrázni fojtva félve fázva s bújtam kékből pirosba földből a fűbe fűből a Madárba Szerelmes becsukódás becsukódok akárha vasruhába puha sziromként fénytől távol messzibbre mint a vadludak vonulnak zúzos ágat tartok esküre ötágú koronámra mozdulatokra ködöt lehelek emlék-csippentés fátylát menyasszonyi táncra fogom zúgva halkul majd zene is szó ritkán repül becsukódok imádom csikorogva a lehetetlent becsukódok reflexek leltári csöndje lesz a test kivirágzik habosodik a kőris a hárs a düh levele postán fel nem adható némulásom maga a tökély a mégis támadható szerelmes becsukódás 218
