Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 3. szám - Bárdosi Németh János: A mozdonyfűtő (vers) - Bárdosi Németh János: Az erdő terebély fái (vers)
BARDOSI NÉMETH JÁNOS A mozdonifütő Hallom még apám lépteit ahogy jön a síneken át, kezében kormos táskáját hozza, az emlék melegít. Hatvan-hetven év kék köde lebeg az emlék szárnyain, köhintését is hallani, a gőz és füst meggyötörte. Ropog a nagy hó alatta, kifújja magát, meg-megáll, akár egy elfáradt madár. Világít a ház ablaka, az otthonunk és jön, meleg szemünkben látja az eget. Az erdő terebély fái Az erdő terebély fái meg a virágok füvek meg a füttyögő madarak a lila szárnyú ég sávja meg magam a magánnyal a riadt dobogású szívben szeretek megállni lélegzeni lobogni lehajolni egy szamócáért szitakötők szárnyára írni ezek azok a percek mikor együtt zeng a világ egy ütemre-dalra velem mint a szerelem mint a szarvasbőgés szerenádja mint az öröm kürt-szava mint az erdő terebély fái meg a lányszemű kék virágok meg a füttyögő madarak meg az a lebegés az a pille-könnyűség az a megfoghatatlan dallam. 195
