Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 2. szám - SZEMLE - Paku Imre: Szilágyi Ferenc: Csokonai dunántúli tájszógyűjtése
Szilágyi Ferenc: Csokonai dunántúli tájszógyűjtése Csokonai költészete mostanában egyik újabb — talán legszebb eddigi — virágkorát éli, különösebben az utóbbi két és fél évtized alatt nemcsak művei jelentek meg különböző kiadásokban (rendszerint magas példányszámokban), hanem életművének tudományos értékelése, életrajzának csaknem minden, kevéssé ismert mozzanatát föltárták, néhány művét felfedezték, költői művészetének többirányú taglalása megannyi örvendetes tényező; emez emelkedett szellemű és gyakori értékelése alapján őt egyik nagy élő költőnknek kell tekintenünk. Amaz egykori szerénykedő jövendölése menetrendszerűen igazolódott, a jövőhöz fellebbezett egykorú, közönyösködő közönségével szemben, s vakmerő reménységgel önmagát nyugtatta meg: bízott költészete értékében, miszerint őt igazán megérti maid a XX. vagy a XXI. század. E késett virágkor valóban olyan széleskörűen értelmezi változatos munkásságát, hogy az már több bárminő elégtételadásnál, ünnepi tisztelgésnél, fanyalgó dicsőítgetésnél, több, mert őszinte és önkéntes: mindez az ő halhatatlanságának, mindenkor észlelhető nagyságának, egyedi értékeinek őszinte elismerése. Örvendetes jelenség a vele foglalkozó tudományos értekezések egyre szaporodó sorozata, valódi jelentőségét az olvasóközönség fokozódó méltánylása .követi, és ez a legfölemelőbb jelenség: válogatott vagy összes műveinek újabb és újabb kiadásai szinte egymást követik. Végül: összes műveinek szövegegyeztető, bírálatos, jegyzetes akadémiai kiadásának kézirata , elkészült, sőt már nyomdai munkálatai is megkezdődtek. Összes verseit e véglegesnek szánt szövegű kiadás számára Szilágyi Ferenc gondozta, s kísérte jegyzetekkel. Teljes joggal érhette őt e megbízatás, hiszen az ő neve eleddig számos, kiváló Cso- konai-tanulmány alatt szerepelt. Szilágyi Ferenc kétségtelenül a zalai származású Pais Dezső egyik leghívebb tanítványa (ezt a kötetét mestere emlékének szentelte), kutató módszerének fejlesztője, szemléletének elmélyítője. Tőle tanulta az értékelő szempontok körének tágítását és minősítését, a költői életműnek nyelvi, stilisztikai, jelentéstani, szókészleti, szótörténeti, szóföldrajzi vonatkozásainak kutatását, egyeztetését, főként valamennyi összetevő eredetének meghatározását. E szempontok érvényesítése alapján csaknem testes kötetet kitevő Csokonai-tanulmányokat közölt szakfolyóiratainkban, míg most egy nagyszerű, önálló kötetben foglalkozik Csokonai dunántúli tájszavai általánossá vált használatának útjaival-módjaival. E tájszók eredetének kérdését mindeddig alig — vagy egyáltalán nem — méltányolták. Debrecen nagy költőjét tudatos nyelvművésznek többen elismerték eddig is, ez úttörő vonatkozásnak bizonyító, árnyaló, alakító fontosságát csupán merő általánosítások, könnyelmű hatások vázlatai hangoztatták. Szilágyi Ferenc nemcsak előző részlettanulmányaiban, verselemzéseiben, hanem e mostani tizenöt ív terjedelmű művében is az önállóan elért eredmények magas számával teljesíti, emeli föl magasszintűvé kedvelt költőjének eredeti nyelvművészetét; tudatosan bővített, tervszerűen fejlesztett szókészletének tájjellegű remekelő szépségeit, mindennek alakító, elevenen ható elemeit egyenként mérlegeli, és 183
