Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 2. szám - Ihász Kovács Éva: Kezek (vers)
IHÁSZ-KOVÁCS ÉVA Kezek Kezek egyszerűen egymásbafonódva Veszprémkülsőtől Budapestig Nem láttam csak ezt az egybemosódást ezt a biztonságot végtelen óta kezek igéző jelbeszédét Virágbilincsek tíz eleven vércsepp a férfitenyérben tíz szál rózsa jajongás ne hagyj el engem Nézem ahogy karolják egymást az ujjak egyetemes emberöltők kapcsolódnak így micsoda homológ-sor ahogy készülődik a kétszer-tíz-ujj őrizve-érezve egymást kapcsolódik lüktetés vérpályák rohanása legombolyított Ariadne-fonál ujjak egymásba horgolt pikócsillagok Ennyi a tájból kezek virágoskertje füzér széttéphetetlen láncszemek ágak szerelem láncszemei Példa hogy mindenkinek így ilyen elengedhetetlen bizalommal kellene kapcsolódni a társak ujjaiba ember az emberrengetegben földrészek az évek gyorsvonatán karolnák egymást kő-erősen keresztülnyúlva óceánon karolnák kesztyűtlen egymást az ujjak Kezek a hosszú úton karok vasbeton-pillérei sziklaszilárdan a létezés önkéntelen vallomásai ahogy élnünk kellene igen örökké kellene így amíg elfogy a végtelennek-hitt de mégis győzhetetlen Idő kéz beszéljen hihető mozdulatokkal a kézhez 124
