Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1975 / 1. szám - SZEMLE - Káldi János: Bárdosi Németh János: A lélek lángjai

nem gondolatokat sugalló alkotások. Azt hiszem, ezeknek a mélybeszállástól félő kritikusoknak felel a költő az egyik szép — távolról kissé Radnótira emlékeztető — költeményével, amely határozottan kimondja, hogy számára „a föld nem égitest, a táj se térkép, eleven valóság, völgyek és mezők ..(Anyánk a föld, 1946.)

Több olyan költeményt találunk A lélek lángjaiban, amelyeket a lírai azonosulás példáinak tekinthetünk. Nem véletlen, hogy egy költő mely nagy elődökről ír. Ady, Vörösmarty, Kölcsey, Juhász Gyula, Csokonai neve olvasható egy-egy Bárdosi-költe- mény fölött: nyilvánvaló, hogy ezek az alkotók az archimedesi pontok, a mondanivaló és a művésziesség tekintetében is. Óriási hegycsúcsokra néz; ebből következik, hogy helyesen tájolja be magát költői útján. Ügy tűnik, a fényes sorból Juhász Gyula áll hozzá legközelebb.

Megkapóak, rokonszenvesek családi vonatkozású versei. Bárdosi Németh tiszta életű ember; úgy él, ahogy ír. A családi kör nem zárja be, hanem fölemeli, „megőrzi”. Ügy véli, hogy a világ harmóniájának alapja a családi életek harmóniája. Emlékezetes költeményt írt „zarándok-arcú” szegény anyjáról, a „lombfűrésszel babráló” édesapjáról, az életet tovább folytató kisunokáiról:

A szeretet szivárvány-hegyei felett ott van mosolyotok, gyermek-arcotok bűvölete, pillangó-szárnyú röpte, láncszemnyi-lánc hozzám,

az ősök ösvényein, megadás, jóság,

biztatóim, hogy holnap, holnap is süt a nap!

(Kis kezek biztatása, 1969.)

A példásan szép, hosszú házasélet kis- remeke a Vacsoracsillag című költemény, amelynek utolsó sorai így szólnak:

ó, hol van a tavalyi hó, hortenziák fehér gömbje repül, pörög a fekete Föld, terítsd meg, kedves, az asztalt, feljött a Vacsoracsillag.

(Vacsoracsillag, 1961.)

A kötet végén egy kisebb ciklusra való gyűlt össze az őszikékből. Gondolatilag és hangulatukban is Arany Jánost idézik. Arról beszélnek, hogy a tiszta, példaszerű emberi élet adja meg az öregkor nyugodtságát, békességét. Nem kell rettegnie annak, aki emberileg-költőileg minden jót megtett, amit megtehetett.

A könyv fülszövegében — többek között — ez olvasható: „Nem látványos harcokkal, hanem csendes, de hasznos munkával eltöltött élet méltó tükre ez a kötet, amelyből őszinte, igaz emberség sugárzik felénk.” Így igaz. Azt teszem hozzá: hiszek abban, hogy ez az őszinte, igaz emberség sugárzik majd múlhatatlan értékeivel a távoli évtizedek versolvasóinak is.

(Magvető, 1974)

KÁLDI JÁNOS

91