Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1974 / 1. szám - TANULMÁNY - Pongrácz István: Visszatekintés a Petőfi-centenárium francia irodalmára

Hankiss G.: Petőfi és a francia költők c. cikke a Revue de la Litténature Cora- parée 1922. júl.—szept. számában (386—95), amely a Béranger-, Hégésippe Moreau- és Musset-hatást elemzi.

Többen francia nyelvű szónoklataikkal, ill. előadásaikkal végeztek apos- tolkodást pl. a Sorbonne-on, vagy Kastner Jenő pl. a szófiai ünnepélyen, mint a Petőfi Társaság kiküldöttje, és mások a La Fontaine Társaság vagy a Magyar Francia Társaság stb. ünnepélyein.

Végül egészen eredeti módon hódol Petőfi szellemének Orbók Attila, aki egy kis egyfelvonásos drámát írt „Petőfi” címen. Franciára fordította Füredi- Krafft Mária. (Le poéte. Scéne de la vie hongroise en un acte á la mémoire de Petőfi. Kiadta a La Fontaine Társaság Budapesten, 1924-ben. Színhely egy pusztai csárda, ahol megjelenik Petőfi, csodálatos hangulatot teremt, majd továbbindul „testvérével a viharral”.

Petőfi a legnagyobb elismerést attól a Franciaországtól kapta, melynek „örök hatalmát nem légiói vívták ki, hanem szelleme”.

— o —

E tanulmányban tárgyalt irodalom csak a jellemző, általános része az egész centenáriumi, francia nyelvű irodalomnak. És ha meggondoljuk, hogy az is csak egy kis része az óriási nemzetközi irodalomnak, örömünk és büszkeségünk összetett. Először is, mert Petőfi szelleme nagy dicsőséget szerzett Magyarországnak, segítve annak kiszabadítását az ismeretlenség bezártságából. Azután apoteozis-szerűen óriási méretűvé és értékűvé válik ez a nemzetközi ünneplés, ha összekapcsoljuk az elmúlt év ünnepi eseményeivel. És mindebben újabb kettős eszmei nagyszerűség igazolódik ténnyé: Elsőnek az, hogy Petőfi valóban él, sőt saját jóslata szerint: „dicső neve . . . soká, örökkön él. ..” mert életében és költészetében megtestesült eszmék ma is szükségszerűen kellenek és hatnak határainkon túl is.

Másrészt azáltal, hogy egyetemes emberi eszméi mellett kiérezték és kiér- zik költészetéből a sajátos magyar jelleget is, azzal lett a külföld előtt a magyarság megtestesítője, illetve örök képviselője is. Illyés szerint: „Ö változatlanul a mi legilletékesebb tolmácsunk.” Petőfiben mi is adtunk az emberiségnek egy, az Apostolban is megénekelt olyan „sugárt”, mely érlelte és érleli a világ humanista szellemiségét.

SIMON IVÁN: FALU A DOMBOK ALATT

63