Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 6. szám - SZEMLE - Mátyás István: De, te, legény, majd megérted
A másik említendő novella az Ézsau mondja... Ézsau belép az elbeszélőhöz és elmondja laz életét, iá sorsát, véle az eseményeikről alkotott véleményét. Néhány kiragadott idézet: „És a földi Istenek sem kellenek, akik dicsérik a bányászt, de a fiaikat nem bányásznak nevelik.” (I. kötet, 298. o.) „Osztályokról beszélnek sok igazat, de osztályfeletti étteremben tartják vacsoráikat, és pincér- Ézsau hozza az őzcombot áfonyával.” (I. kötet, 298—299. o.) „Száz béke közül egy ha igazságos, háború, igazságos ennyi sincs. Csak a védekezésben van igazságerő ...” (I. kötet, 298. o.) Mint egy pemirat, pontokba szedve. Koppomnak a kiejtett szavak. A koppanósdkra — akarjuk vagy sem — felkapjuk a fejünket. Mintha ügyészi jelentést olvasnánk, a súlyosbító és enyhítő körülmények szabatos felsorolásával. Ismét a tartalom és la fomma (la Ibelső és külső forma) pontos megfelelésével találkozhatunk, ezért is nagyon erős hatású ez az írás. Befejező része, lamikor ismét az elbeszélő — az író — szól ki a novellából, őszinte, tiszta hitvallás. A harmadik novella a ciklus címét is adó Oldás és kötés, .amely — mondjuk inkább: lamelymek egy változata — a filmvászonról is ismert. Járom Ambrus, a fiatal sébészorvos nem tudja apját magához venni, a városiba hozni, amikor la munkahelyén, iá kórházban az egyik idős professzor tragédiája meghökkenti, s hazautazásra készteti. Apja ugyanis nem hajlandó vele jönni, már búcsúzik az élettől, elvégezte a magáét, mondjia. Az elmúlás hangulata, a halál közelségének leegyszerűsítő, megtisztító csendessége, nyugodt beletörődése árad ebből a novelláiból. Csak már nem az iá fajta., értelmetlen kiszolgáltatottságból eredő elmúlás, mint az Igéző ciklus több írásában, hanem iá végigélt élet utáni belenyugvással, ibölcsébb rezágnációval fogadott. Mint jelenségre, érdemes felfigyelni erre a haOálközeli megtisztulásra, belenyugvásra, egyrészt mert kevesen jutnak él ennek ilyen magas színvonalú ábrázolásáig, másrészt mert az, ebben a megfogalmazásban, új hang Lengyel Józsefnél. Folytatódik az így... című novellában is, és megtalálhatjuk A tudás fájában. S amikor már ezeket elolvastuk, akkor jövünk ró, hogy tulajdonképpen ennék kezdeti nyomaival találkoztunk korábban a Válaszlevél egy fiókban című novellában is. Ez az írás egy neo- Panainésis és egy prae-Kedves Bópeer...! egyszerre, de Ikülön-külön mégsem vethető össze egyikkel sem, merthogy önmagában egy harmadik, jellegzetesen Lengyel József-i novella. Idős építészének soha él nem küldött levelében is visszaemlékezés, élettapasztaiat-nögzítés és búcsúzás kapott helyet. A Gábriel Lajos változásaitól, a megőrüléssel és öngyilkossággal foglalkozó, fiatalkori novellától — amely Diószegi András megfogalmazása szerint az író „világnézeti és morális válságáról” is szól — jut el Lengyel József az Igéző ciklus novelláig. Az Igéző, a Kicsi, mérges öregúr, laz Elejétől végig és mások után iá novelláiról útján a még tovább lépés már természetszerűen nem vezethetett vertikális haladáshoz — hiszen hova iá legfelső szint után? —, hanem a horizontális kitéijesedés, a mind nagyobb élet-terület birtokba vétele következett; mai életünk figyelése és megírása. Ha pedig régi, történelmi témához nyúlt — Antilkriton stb. —■, annak feldolgozásával és átformálásával is a legszorosabban értelmezett ma gondjaihoz, kérdéseihez szólt hozzá. Az új témák természetesen újabb kérdéseket is felvetettek, amelyeket ugyancsak érdemes lesz egyszer, laz író miás kötetei kapcsán megvizsgálni. MÁTYÁS ISTVÁN 568
