Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1974 / 6. szám - SZEMLE - Mátyás István: De, te, legény, majd megérted

első néhány bekezdés olvasása közben. Mert érezzük, hogy valami történni fog, sőt 'azt is, hogy ez nem lesz jó neki. A novella legutolsó mondatára is érdemes figyelnünk, mert laz önálló „rész” az íráson belül. „A föld és az égitestek pedig tudományának szabályait követték, és nem fordultak ki tengelyükből.” (II. kötet, 61. o.) Ez laz iá mondat, iaimelyben iaz író pártosságán, meggyőződésén, hitén és állásfoglalásán kívül •— méghozzá erre a novelláira és a későbbiekre egyaránt vonatkozóan — benne van mindaz la többlet, amitől egy írás novella lesz, irodalom, olyan, amely nemcsak tükrözi a valóságot, hanem úgy tükrözi, hogy az egyedi eset leírásával a tipikust, a jellemzőt mrutatjia meg, s ezzel általános érvényűvé emeli mondandóját. Ennek az utolsó, egyetlen mondatnak ugyanakkora szerepe van a kompozícióban, mint iaz előtte lévő összes többinek, aZaz e mondat kivételével <az egész novellának. Csupán a korábban imár említett irodalmi folyamatba illeszkedés hangsúlyozására jegyzem meg a kompozíció ilyenfajta felépítésének véletlen egyezését például Móricz Zsigmond Barbárok című novellájának szerkezetével. A Barbárokban is az utolsó mondat — amely ott egyetlen szó: „Barbárok.” —- annyit „ér”, iá mondanivaló szempontjából ugyanolyan jelentőségű >a kompozícióban, mint előtte az összes többi együtt.

AZ EMBER ÉS A TERMÉSZET

Az Igéző ciklus novellái között találkozhatunk olyannal, mint a Hóhem és freier, amely erkölcsi érzékünkre hatva állásfoglalásra késztet az embertelen bűnözőkkel szemben, vagy olvashatunk olyan írást, amelyben ugyancsak az embertelenség egy. változatáról szól iaz író, csakhogy itt nem bűnözők, hanem hasonló sorsot szenvedő nabtáirsafc akikre céloz. Ez az írás a Közeledünk című, ebben olvashatjuk, hogy hajófenékbe zárva szállították ia letartóztatottakat északra, (több mint kétezer kilométeren át. A külvilágtól a fölöttük levő fedélzet deszkáiba vágott csapóajltó választotta el őket, levegőjük (alig vélt. „A fedélzetre vezető csapóajtót csak a csöbrök és vödrök beadásakor nyitották ki, de akkor nem volt szabad a lépcsőhöz közeledni. No és néha egy-egy emberséges őr (de sohasem a fenn dolgozó privilegizált rabtárs) egy fadarabot vagy gerendavéget tolt a csapóajtó alá, és az arasznyi rés beengedett egy kis levegőt.” (II. kötet, 72. o.)

A természet éppen olyan fontos szerepet játszik Lengyel József novelláiban, minit maga az ember. Vagy mondj dk így, ez a pontosabb: majdnem olyan fontos szerepet. A természet és a munka szótválaszlthatatlainul összefonódik a lágerlakók életében. A természet egyszerre óvó, védő, ugyaniakkor támadó is, éppúgy barátja (adott esetekben az embernek, segítője, könnyítője munkájának, minit ahogy ellensége, hátráltatója, megfceserítője más helyzetekben. A természet szépségeit azonban minidig, a legnehezebb körülmények között is észreveszik az író hősiéi, mint iazt megfigyelhetjük például a Norilszk-kettő, a Reggeltől estig, az Erdei képek című novellákban, de rajtuk kívül is csaknem mindegyikben. Az Erdei képek prózára fordított (költemény, epikává átoltatt líra. Más novelláiban a természet leír ás ok segítői, még inkább részei, elemei az ember erkölcsi győzelme ábrázolásának. Annak az erkölcsi győzelemnek, amelyet a legerősebb jellemű, legigazabb emberek (aratnak rájuk kényszerített sorsuk felett, a megváltozott környezetbe, embertelen körülmények közé kerülve.

Az Erdei képekhez hasonlóan szimbolikus értelmű novella a Nefelejcs, vala563