Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1974 / 6. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Farkas Imre: Néhány kalász

oda jártaim ibe vázért, mert már iá major iáikkor inem volt meg, csak (hált kisebb tanyák voltak már uigyie a (kiosztott földieken. De a kiült még az iazt hiszem most is ott van. Abból folyik la víz még most ás. Az úthoz nem messze volt az a kút. Odalátszott a sírbolt is. Az már nincs meg, de a kút, úgy emlékszem, még mindig ott van.

„A második világháború után a hajdani park fáit szinte teljesen kiirtottak és ezzel a Justh sírja, mely eredetileg a kert közepén feküdt, a szántóföldre került. A szántásnál a családi kripta akadályt jelentett, ezért a hozzá nem értő emberek lerombolták. 1946—47-ben olyan gondolat is felmerült, hogy a kastélyban gyermekotthont létesítenek, erre azonban nem került sor.

1964-ben került az író koporsója a gádorost temetőbe. Életművének, parasztszínházának megbecsülése az utóbbi évtizedben virágzott fel, magános útkeresésének tisztelettel adózik a hajdani dohánykertész, gányók, cselédek, kisparasz- tok unokáinak újat teremtő nemzedéke ..(Szabó F.)

Fábliotheca Bekesiensis

Szülőfaluimtól majd négy évtizede távol élek, de minden nyaramat otthon töltöm a vert falú ház földes szobájában, .az eperfákra emlékező füves udvaron. Kútra járok ibiailkfliivel a hepe-hupás Parkas Lajos utcán, és néha — ibanáitkeresőlben vagy postára menve —• átkarilkázom Kopogba is. Ott visz el laz utam laz 'elvadult temető mellett, Molnár Jánosné Zalai Julianna nyugszik iámnak valamelyik — ma már jeltelen — dombocskája alatt.

Máslkor, ha éjfél utáni vonattal érkezem, Supkégel István tanító úr iskolája előtt siettek el az .álomba merült Kopogon át. A tanító úr, a szabad-iszent-tor- nyai olvasókör elnöke fogadta itt egykor felolvasásra érkező Justh Zsigmondot, Feszty Árpádot, Jókai Rózát, Czóbel Minkát.

„Nemcsak a parasztok családtagjait látogatta meg, de a kezdeti stádiumban levő szentetornyai agrárszocialista szervezkedést is figyelemmel kísérte Justh Zsigmond. A helyi ifjúsági egyletnek 1890-ben fehér egyesületi zászlót adományozott. Ezt az egyletet az Orosházáról csendőrök kíséretében érkező államügyész az 1891-es orosházi események után bezáratta. A helyi földmunkás olvasókörben néhányszor meg is jelent, de nem vett részt a politikai kérdések megvitatásában. 1890—91-ben a szentetornyai szociáldemokrata pártszervezet díszelnökévé választották — állította Német Márton, a szentetornyai mozgalom veteránja...” (Szabó F.)

Szülőfalumba hiányérzettel vegyes szeretet hurcolt, s hordoz még ma is vissza. Valami tartozás-tudat féle — azonkívül, hogy az angolna-ivadékok is visszatérnek ia tengeriből az édesvízbe — mindig díszítő buzgalmat ébreszt bennem ia kicsi, a löszdomibos haza iránt.

Előbb azáleáfcat vittem íanyám. kertjébe — elpusztultak. Ezután magnóliákat, ciprusokat, babérmegggyet és rododendronokat. A magnóliák a ciprusok és a babérmeggy — virulnak, a rododendronök még élnek. Mintha ez a tornyai föld szépülni szeretnie még hűtlenkedő fiai által ás?

„A kertben még nehány ritkább növény, így egy Gingko Bilobafa, egy Magnolia bokor, pár kaliforniai ciprus, meg az Afrikából és Olaszországból hozott s magról kelt borsfák, sabarai mimóza fák, egy-egy élő emléke régen elmúlt napoknak ...” (Justh Zs.)

Óriások lehetnének mára lazdk la kaliforniai ciprusok, ám nemcsak a tájba ültetett jel jó a figyelmezésre.

535