Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1974 / 6. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Farkas Imre: Néhány kalász

mindig adott neki egy kis sós (kenyeret. Mindig hozta a kezűbe. Amikor elmentem odabaj tárná a tehenet a többihő, mikor megette a kenyeret, mindig adott egy forintot vagy egy koronát az öregasszony.

—■ Mikor tették át a sírhelyüket?

— Van ennek már körülbelül 5 éve, 66—67 körül. Kiásták őket, bevitték Gádorosra. A Czombos Mihály volt megbízva, hogy kiássák a koporsóval együtt, oszt bevigyék őket Gádorosra, mind a hármat.

Zana István, 80 éves nyugdíjas téesz-paraszt, a keresztfiú emlékei

— Tényleg keresztfia Justh Zsagimondnak. István bátyám?

— Levél szerint hivatalosan. De mást aligha mondhatnék róla, csak amit az édesapáimtól hallottam. Zana István volt az édesapám. Ö kijárt oda a majorjukba, mint munkáseimiber, mint njapszámosamiber. Anniikor laz édesanyám kivitte néki az ebédet oda a Justhékiho, akikor látta a Zsigta, hogy milyen állapotba van. Miág iákkor délután megkérdezte Zsiga .az édesapámat, hogy elvállalnák-e keresztapáinak. Hát aztán miikor hazajött este édesapám, iákkor elmagyarázta az édesanyámnak, hogy mi a helyzet, hogy ez a Juszti Zsiga nagyon szeretne keresztapának eljönni hozzánk. Hát persze kaptak az alkalmon.

„A születő gyermekek jó részének keresztapaságát is vállalta (még ma is vannak élő keresztfiai, keresztlányai). Keresztelőn ugyan ritkán jelent meg, de a szokásos tíz forint ajándékot mindig elküldte a szülőknek. A parasztok temetésein gyakran megjelent, különösen, ha ismerte is az elhunytat. (Sokszor már előre »lekötötte« magának a násznagyságot és keresztapaságot, ha fiatal szerelmeseket látott.) A gyerekeket egyébként is nagyon szerette. Ha kocsija a faluba érkezett, a gyerekek rögtön körülfogták, és ő a cukorraváló tízkrajcá- rosokat osztogatta nekik...” (Szabó F.)

— Mikor (aztán megszülettem, hercegnő volt a menyasszonya. Menyasszonya volt, de nem tudom, hogy feleségül vette-e .ezt a aromán hercegnőt. Ö vándorolt egyik országba (is a másikba is, mert mint (bétqges embernek sokszor szüksége volt iá külföldi levegőre. Na kérem szépen sikkor hát ugye, mikor odakerült a sor, hogy most már fcaresztalni visznek, iáikkor négy fehér ló, parádétskocsis, a hercegnő eljött oda hozzánk — ákfcor ott laktunk (az iskola utcájában —, onnan vittek. Még akkor itt Szemtetornyán levita tanító volt. az keresztelt mag. Ennyit tudok róla. Hogy aztán ajándékot adottie, nem adott, ezt én ugye nem tudom, csak annyit tudok, nagyon megörült, hogy fiúgyermeknek lehetett a keresztapja.

■—■ István, bátyám az édesapjától sem hallott Jusith Zsigmondról?

—■ Az édesapáim szavai után ammnyit tudok — hát ugye igazolja a keresztelőlevél, —, hogy mégiscsak kapcsolat volt vele.

— Igazolja.

— No és amikor itten Gyopárosan emléktábláját avattuk föl, ákfcor egy szép gyönyörű koszorút vittem. Lefényképezték engem annyiszor... Először a párt, aztán én ugye, ilyen koszoirúzási ümnlep volt. Ügy fényképeztek, hogy azt sem itudtam.. . szinte csillogott minden. Orosházán is tudnak róla. Megkoszorúztam, és hát amit tudtam ilyen parasztosan, ilyen szegény munfcásetmíber létemre üdvözlő beszédet mondani, hogy az emlékére hoztam, nyugodjon békével, mint keresztfia helyezem a koszorúimat laz ő emlékezetére.

—• Az édesapám elbeszéléséből annyit tudok még hozzáfűzni, hogy már a komia- ság előtt is ismerték egymást, mert alakított ez a J usth Zsigmond egy ilyen színész533