Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1974 / 6. szám - Hegedüs Magdolna: Éjszakai ügyelet (elbeszélés)

— Megyek — mondta a doktornő. Megigazította a takarót az alvó gyereken. Körülnézett ta szobában. Lekapcsolta a villanyt. Indult.

Az utca már néptelen volt. Az autóbusz zörgött az ürességtől. Megállt a sarokban. Éjjel nem szokott leülni. Erzsire gondolt. Együtt érettségiztek. Aztán ő egyetemre került, Erzsi hamarosan {érjhez ment. Azóta szeretne gyereket, de nem sikerül neki. Tavaly ilyenkor hónapokig feküdt az osztályon, akkor is a hatos szobában. Fiú lett volna. Hetekig siratta.

Egy plakát ötlött a szemébe. Hatalmas doboz gyufából vörös lángok törnek elő egy gyerek kezében. Egyre nagyobbak lesznek a lángok, körülnyalják a gyerek haját, az arcát, aki kétségbeesetten kiállítja: iá-nyű... Egész éjjel nem tudott tőle szabadulni. Nem emékezett rá, elzárta-e a kandallót.

Egy másik kép is kísérte gondolatban. Látta a férjét, ahogy csatangol az utcán egyedül, céltalanul. Egyszer csak melléje sodródik egy nő. Mond neki valamit, aztán belekaröl, és eltűnnek együtt a ködös éjszakában. Ettől se tudott szabadulni egész éjjel.

Reggel hatra ért haza. Világosodott. A köd éppen kezdett leereszkedni a színesfalú házak közé.

Futva ment föl a lépcsőn. Abban ,a pillanatban, amint 'belépett, megérintette az otthon melege. Az ablak párás volt, a férje és a gyerek egymás mellett aludtak a széles rekamién.

Csak állt az ajtónak támaszkodva, mintha attól tartana, összeesik. Még lihegett a rohanástól, meg a kiállt izgalomtól.

Amikor vetkőzni kezdett úgy érezte, fölszakad benne valami, és oszladozni kezd, mint kint a köd.

VÉRTESI PÉTER: ROMLÁS

515