Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 6. szám - Takáts Gyula: A Heszperidák Kertjén innen (vers)
TAKÄTS GYULA A Heszperidák Kertjén innen II. AZ ÜRESBE, HOGY KITÖLTSD, a forró karszton, ahol a semmi fehérlett, cellát már raktál magadnak .. De érted-e azt, mely kulcs nélkül is, mint a bilincs, úgy zár körül? A kék ... A zöld ... A fekete ... Az idő... A tenyészet... És a történések Szavát? Hogy papírra rakd, ami szólít és súg, hogy üres ne maradj te sem, akár e mész volt, amelyen cellád már áll... Fehér falaid között fehér a papírod. És amit sejtesz a sóskafa nyelvén s amit a jura mész ábráiból a lejtő kvarc-kristály sora üzen; dolgozz világodon ... Nyisd ki cellád négy ablakát, papírod négy oldalát és felépülhet a Teljesebb ... A valóságból a VALÓ! Nélküle te sem létezel. Csak tenyészel tovább, akár a Zöld... III. CSAK ERDŐKET LÁTTAM innen eddig ... E Hegyről csak erdőket, narancsszín hegyeket... Csak láttam... S már erdők magánya, hegyek hangja. Szerkezet rozsdája kísért... * * Részletek egy versciklusból 499
