Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 6. szám - Pósfai H. János: Magyarország fővárosa Szombathely
Január hozza majd a „hófödte síkokon és ormokon a félzengő kürtök új hallaliáját, melynek ezüstös rianására új hadak gigászi erőfeszítése nemcsak megállítja, de vissza is veti” — iaz ellenséget. A február farsangi vígsága felcsendíti „a magyar faluk elnémult fiatalságáruik ajkán a táncos esték piros nótáit”, s (a március feltűzi „végig a Kárpátok ősi bérceire mindenüvé a szabadság lobogóit”. A tél kemény. Fűtetlen szobáikban, mmekültefctől, magyar és idegen katonáktól zsúfolt várasbain. éhesem és lerongyolódva, iá háború gyötrelmeitől elcsigázottam hitte-e valaki, hogy felcsendül a „táncos esték piros nótája”? A háború sorsa még megpecsételődött. A nyilaisfceresiztes világ október 15-től a sír szélén táncoltatta iá németeknek .addig áis kiszolgáltatott országot, s amikor már mindenki tudta, hogy laz eszeveszett háború folytatása csak újabb százezrek pusztulását hozza, végső kitartásra agitáltak, győzelemre sahkantyúzták ienon- gyoüiódoitt hadaikat. Igen, a márdiiustál várták a végső győzelmet. Miiért éppen a márciustól? Ki tudja? Az április kiiifakiasztja iá „barna barázdák vérrel és verítékkel termékenyített méhéből a zöld vetést”, a május „orgonaillatot szór esti kézfogáskor az egymásra talált fiatalokra”, a június Péter-Pál napjára megérleli „Európa éléskamrájában a legszentebb életet”, s a július pajkos paripáik kedvét éleszti. Az augusztus és a szeptember gyümölcsöt érlel, októberben megzendülniefc a hegyek „a puttonyosok víg danájától”, novemberben — nem tudni, hol lesznek, mit csinálnak addig? — „békés otthonukba megtérnek a harcosok” és friss bor mellett imieeálgietik vitézi tetteiket. Végül decemberben felgyúlmiak az igazi béke gyertyácskói. „Figyeljetek hát jól testvérek az idei újév hajnalán, hátha mégis megszólal az égi hang: én vagyok 1945, a győzedelmes béke esztendeje”. A hang megszólalt, bár nem égi hang volt, sokkal linlkább földi. Amit elmondott, azok értették igazán, akiknek szóit. Az ámofcfutók, a fcardcsörtetők világa véget ért, s 1945 az lett, aminek szánta a történelem. 2. Szombathely volt Szálasi-Magyairország fővárosa. Az országutakon százezrek vonultak. Csordában terelték nyugatra iá rnium- kiaszolgálatosokiait, öntemáló táborokat állítottak fel iazoknák, lakik nem osztották a vezér nézeteit. Letartóztatták, elhurcolták azokat, akik az október 15ten kapott „fehér iap”-ot bepiszkították. „Az ilyenekkel szemben kíméletlen intézkedéseket tesznek mindenütt, így Szombathelyen és Vas megyében is. Jó lesz tehát megbecsülni az október 15-én kapott fehér lapot, s azt válóban fehéren tartani” — írja a Vasvármegye icámű lap a nagykanizsai internáló táboriról szóló beszámolójában. Szombathelyen már október közepén rengeteg a menekült. Előbb Erdély, majd a front közeledtével iá Tiszántúl és az Alföld városai ontják a menekülteket. Vas megyébe költözik a kormány s valamiennyi főhatóság. Év végére ide telepítik a minisztériumokat, a főhivatalokat. A nyilas íbelügyminisztérium a városházán rendezkedik be, elfoglalja ia polgármester szobáját. Az igazságügyminiszter a törvényszék épületében veri fed sátrát. A fcülügyet a püspökvárból, a történelem legvéresebb propagandáját az árvaház épületéből irányítják. A mai Alkotmány utcai lányikollégiumiban a nőmet, az olasz és ia japán követség tanyázik. A kisebb követségek, mint a horvát és a szlovén már nem is kapnak helyet a városban, hanem a közeli falvakba szaruinak. Minden elképzelhető 484
