Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 5. szám - SZEMLE - Urbán László: Illés Lajos: Kezdet és kibontakozás
Elemezhetnénk még Cs. Nagy költészetének formai jellemzőit, nyelvi, gondolati játékosságát, könnyed zeneiségét, a gondolatiság kiteljesedését szolgáló tömörítőképességét. Szólhatnánk az általa igen kedvelt epigramma-műfaj nála megvalósult sajátosságairól, különválaszthatnánk a szerintünk nagyon jó és a kevésbé sikerült alkotásokat. Költészetének lényegéhez azonban ezzel nem jutnánk közelebb. Üj kötetének lényegi mondanivalóját azért próbáltuk formai oldalról közelíteni, mert ez hozza közelebb hozzánk líráját, mely jelképszerű tömörségével módot ad a széles körű értelmezésre. Mondanivalójának lényegét ugyanis ő maga sűríti formai jelképbe. A kötet címére és öt ciklusára gondolunk. Az Olimpiász cím mögé nem vetetlenül sorakozik az ohmpiai játékok öt karikájával azonos számú ciklus: Fuldokló trópuséjeid, Vásárfia, Olimpiász, Elemi párbeszéd, Világének. Egyetemes emberi gondok, földrajzi és nemzetiségi határoktól mentes pozitív emberi tartalmak, napjaink humanizmusa, az egyetemes béke óhajtása, a kétkezi dolgozókkal, a világ szegényeivel való közösség-vállalás, a manipulációktól mentes mindenféle emberi teljesítmény maximális tisztelete, a világ egészére való rácsodálkozás, a szépségekben való költői gyönyörködés, játékos kedv és derű fogalmazódik meg ebben a kötetben, a háttérben meghúzódó alakítani-, formálni-, ose- lekedni-akar ássál. Cs. Nagy István közéleti költő, akinek legértékesebb verseit a történelem sodra ihlleti, pontosabban a történelem összecsomósodott pillanatai, a forradalmak pillanatai. Első kötete bizonyítja, hogy ilyen helyzetekben mozog a legbiztonságosabban. A tapasztalásra és az abból már korábban megfogalmazódott művészi alkotásra van szüksége, hogy igazi vers, új és nagyszerű alkotás, dal fakadjon az ajkáról1. Ezért is keresi a kiélezett helyzeteket, a megrázó élményeket (Tudósítás a sivatagból), ezért ihletődik meg oly gyakorta nagy művészi teljesítmények láttán (Kerámi- kusművésznő, Márkus Emília, Kapu- döngetők, Babitsi felosztás). Egy okát véljük felfedezni Cs. Nagy István időnkénti elbizonytalanodásának: az alkotásokat értékelő, bíráló, élismerő kritika hiányát, mely az önkontroll mellett a művész számára, legyen az bármilyen nagy művész, elengedhetetlen. A figyelem-hiány, a környezet passzivitása dermesztő is lehet, de mindenképpen élbizonyta- lanító, mérték-deformáló. Reméljük, Cs. Nagy István új kötete kiváltja a megérdemelt visszhangot a kritikusok, irodalmárok körében is. (Magvető, 1974.) TAKÁCS PETER llíés Lajos: Kezdet és kibontakozás Illés Lajos, akinek Vas megyei kapcsolatai közismertek — Sárvárott született 1923-ban, és a Sárvárott kétévenként megrendezett diákírók és költők találkozójának egyik patrónusa, a beküldött írások igen lelkiismeretes bírálója —, viszonylag fiatalon került bele a magyar irodalmi élet elevenjébe. Szegedi egyetemi évei alatt a Tiszatájban, a Valóságban jelentek meg írásai, irodalmi riporttál ért el a Csillag pályázatán dicséretet, 1952-től 1956-ig a Csillag prózarovatát vezette, 1961-től 1964-ig az Űj Írás indulásakor annak főszerkesztőjeként dolgozott. 1964 óta könyvkiadók munkatársaként főként a fiatalok részére készülő kiadványok szerkesztésében vesz részt, mint a Kozmosz Könyvek főszerkesztője jelenleg is egy felnövekvő nemzedék irodalmi ízlésének formálását irányítja. 475
