Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1974 / 5. szám - SZÍNHÁZ - ZENE - Horváth Rezső: Az1973-74-es szombathelyi hangversenyévadról

nagy hagyományok minden értékét. A siker oroszlánrésze azonban vitathatatlanul Onczay Csabáé volt: „...tekintélyes partnere váratlan, nehezen követhető, néha nagyvonalú, néha rapszódikus megoUdésai nem hozták zavarba. Hogy a produkció minden részletszépsége ellenére sem nyújtott maradéktalan élményt, nem neki köszönhető.”10

A Kékszakállú énekes szólamait az Operaház művészei tolmácsolták számunkra szokatlan szereposztásban. Különösen Kovács Eszter okozott kellemes meglepetést. „Tökéletes átéléssel, nagy drámai erővel érvényesítette Judit jellemének sokoldalúságát, érzelmeinek szélsőséges hufilámzását, de árnyalati finomságait is.” Ütő Endre „kiváló zenei adottságai folytán a legnehezebb modern műveket -—• így Bartók zenéjét is — hallatlan biztonsággal intonálja. Erőteljes hangja a szerep hősies-szenvedélyes vonásainak kidomborítására alkalmas. Ez egyben korlátozza is a jellem összetettségének ábrázolásában, kevésbé tudja érzékeltetni annak tragikus vagy bensőséges, mélyebben emberi oldalát.”11

A januári és februári koncerteken egymás után két fiatal, de előadóművészetünk élvonalába tartozó és már világsikert aratott szólista lépett dobogóra. „Ránki Dezső bámulatos muzsikálása pedig mindenkit lenyűgözött. Kevés lenne itt ’kiműveüt technikát’, ’érett muzikalitást’ emlegetni. A fiatalember, immár világhírű zongoraművész tehetsége, képzettsége, elragadó egyénisége közhellyé alázta a műbírálat 'legámyaltabb kifejezéseit is... A zenével és a hangszerrel való tökéletes azonosulásnak lehettünk részesei általa.”12

Hasonlóan emlékezetes élményt jelentett Sohumann gordonkaversenye Pe- rényi Miklós tolmácsolásában. „A fiatal művész az anyanyelv természetességével, a tőle megszokott élmélyültséggel és biztonsággal „sikerszámot” kovácsolt az oly sok buktatót rejtő műből. A tolmácsolás természetességéből következik, hogy szinte észre sem vettük a technikai nehézségeket, mégcsak nem is a hangzás érzéki bűvöletébe estünk, hanem minden figyelmünk a gondolatra és annak kifejezésére irányult.”13

Az egyetlen külföldi szólista: a csehszlovákiai Tatjana Franova esetében túlzott udvariasságnak tűnnék, ha ellentmondásos művészi alkatával ifjú „óriásaink” mellé próbálnánk állítani. Szimpatikus egyénisége, Mendelssohn g-moll zongoraversenyének hatásos előadása mégis őszinte elismerésre ragadtatta a közönséget, és két ráadás után nagy siker tudatában térhetett haza.11

A Mozart Requiem szólókvartettjének tagjai kiváló, ismert oratóriuménekesek: László Margit, Szirmai Márta, Fülöp Attila és Antalffy Albert voltak. „Requiem szólóiban nem az egyéni produkció, hanem a remekül megszerkesztett szólamok összhatása jelenti az előadás értékét. Az egyenként is remek hanganyaggal, határozott művészi egyéniséggel rendelkező énekesek együttesként is igen jó benyomást keltettek: kifinomult érzékkel alkalmazkodtak a mű követelményeihez és a karmester elképzeléseihez.”15

A névsort áttekintve jóleső érzéssel állapíthatjuk meg, hogy az idei bérlet- sorozat a fiatal tehetségek diadalútja volit. Ami különös öröm számunkra, hogy a Filharmónia már nemcsak az első szárnypróbálgatások kevésbé kockázatos vidéki „berepülési területének” tartja városunkat, hanem a fiatalok közül elsősorban a már befutottakat küldte hozzánk az idén. Ez Szombathely közönsége számára is rangot, megtiszteltetést jelent, és — gondolom — a művészek is szívesen jönnek ide máskor is. Természetesen továbbra sem zárkózhatunk el a fiatal tehetségek felfedezésének lehetőségétől és büszkék vagyunk arra, hogy a már ismertek közül sokan (például Kalmár Magda, Sólyom Nagy Sándor) nálunk aratták első nagy sikereiket.

468