Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1974 / 5. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Bertalan Lajos: Kicsi sárga villamos

cserélték a hat régi favázas kocsit hét új vasvázasra. A kimustrált kocsikat szétvertük, mint most teszik a megszűnt vasút kocsiparkjával...

— Ott volt, Vizi elvtárs, a búcsúztató ünnepségen?

— Nem én. Temetésre nem megyek.

— o —

A szombathelyi villamos jócskán túlélte önmagát, s az a csoda, hogy így is bírta, megszüntetése tehát indokolt. Ideig-óráig, a pálya áthelyezésével, megállók ritkításával (egyetértek Koroknál főmérnökkel) és a járatok gyorsításával meghosszabbíthatták volna az életét. Csakhogy 1000 milliméteres nyomtávú síneken, régi, elavult kocsikkal, az úttest folyamatos megbontásával (hiába, a sínek mentén állandóan akad bontanivaló) képtelen lett volna megoldani a városi közlekedést, változatlanul akadályozta volna a rohamosan növekvő forgalmat.

Csakhogy a villamos nem csupán közlekedési eszköz volt. Hozzánknőtt, hozzámnőtt,. s én akkor is megőriztem a bérletemet, amikor másfél évvel ezelőtt saját kocsimra ültem. Első koccanásom is a villamossal történt. Az állvány- és oszloperdővel körülbástyázott áruház mellett igyekeztem a Széchenyi utcába, amikor a szűkített utcán velem szemben feltűnt a villamos. Leálltam, s mögöttem lefékezett vagy tíz jármű. Ekkor kiállt egy építőmunkás az út közepére, és bátorítóan intett, induljak. Kéthetes autós gyakorlattal és tíz türelmetlen gépkocsivezetővel a hátam mögött egyetlen fohásszal nekivágtam a szorosnak. A kanyarban éreztem, hogy a kocsi jobb első része hozzáütődik a villamoshoz. A piros műanyag oldalvillogó-búra peremén egy kis sárga festék gyűlt össze. Más nem történt.

Az egyik kalauznővel már jobban megjártam. Az állomásnál szálltam fel a zsúfolt kocsira, éppen a bérletváltás előtti napon. Előzékenyen megkérdeztem, érvényes-e még, mire rámripakodott, hogy azonnal fizessek két menetdíjaf, mert a múlt héten fizetés nélkül leléptem a Fő téren. .. Mindenki rámnézett, zavarba jöttem, s alig bírtam kinyögni, hogy nekem hosszú évek óta bérletem van, így akkor lépek fel-le a villamosról, amikor tetszik... Megszégyenülten fizettem, de az utasok gyanakvó pillantását ma is a hátamban érzem. ..

Egy hét híján egy hónapja váltották a buszok a villamost. A 7-es, a 7/a és a 11-es járatok futnak a vonalon, s három régi villamosmegálló kihagyásával lényegében mindenütt a megszokott megállóban szedik fel az utasokat.

Skrapits Imre forgalmista a Volán szombathelyi (Ady téri) forgalomirányítója:

— A közönség megszokta, csak egy kicsit drágállja a viteldíjat. De köztudomású: a magasabb szintű szolgáltatásért világszerte nagyobb összeget kérnek. A buszok tíz percenként követik egymást, menetidejük tíz perc, az első járat reggel 4 óra 40 perckor indul, az utolsó pedig 22 óra 40-kor. Véleményem szerint az utasok jól jártak a cserével, a város közlekedése pedig egységesebb, gyorsabb, gördülékenyebb. Tudom, hogy a régitől nehéz megválni, de húsz-harminc év múlva a mi buszainkra mondják, hogy régi, megszokott. .

Igen, ez az élet rendje.

447