Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1974 / 5. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Pozsgai Zoltán: Őrségben az Őrségét

ben meghonosítottuk most már nagy területeken az iparszerű fcukoirioatermesz- tést, hagy, modem állattenyésztő telepeket hoztunk létre. Főképpen ez, meg az új őrvidéki gyáripar tette és teszi a jövőben is ihiztansiágosisá a lakosság megélhetését.

— Hát hagyjuk ki a nemzeti parkiból az ipari és a meliorált területeket! Nélkülük is meg lehet valósítaná — mondták az endészbotanitousok.

— Nem lehet — mondták és mondják ia néprajzosok, a folklór (kutatói. -— Hiszen azok a területek, községek jelenük, adják az Őrség leglelkét, amelyekbe ipart telepítettek, amelyeknek a határában melioráltálk a talajokat. És iaz általuk terjiesztett civilizáció lőtte és lövi szót legjobban az Őrség sajátos etnikum-jellegét, amelyet a lehetőségeik szerint mindenképpen vissza kell állítani! Hogyha azt a pénzt, amit eddig ipantelepítésre és talajjavításra fordítottak, a táj mindennemű eredetiségének megőrzésére, visszaállítására és egy nemzeti park révén kialakítható idegenforgalomra, szállodákra, panziókra, horgásztanyákra, üdülőkre és hasonlóikra fordították volna, már iaz egész rég készen lehetne!

Abban igazuk van, hogy az iparfejlesztésire és meliorációra fordított pénzekből jónóhány szállodát lehetett volna építeni. Abban is, hogy az Őrség történelmi, néprajzi értékeit ezen a pénzen elég jól meg lehetett volna őrizni, sőt reprodukálni az elveszeiődött értékek egy részét is.

De laz is bizonyos, hogy ez az Őrség lakosságának sorsára nem hatott volna, nem hatna olyan kedvezően, mint az ipartelepítés és iá melioráció. Az Őrség táji szépsége lenyűgöző. Növényi vegetációja értékes és érdekes. Történelme, számos néprajzi, etnikai sajátossága, egyedisége ugyancsak. De azért az Őrség összes értékeinek legmagasabb „rendfokozatú” rezenválása sem vomzana ide annyi vendéget — hazait és külföldit —, amennyinek a fogadása, ellátása lényegesen megnövelné az őrségi emberek jövedelmét, keresetét. Az Őrség idegenforgalmi „összértéke” akkor sem volna, lenne még csak hasonló sem a Balatoniéhoz, Budapestéhez, Aggtelekéhez, a szlovéniai SzLovanjgtnadec és a Graz környéki hegyvidékekéhez. És — mondja Joze Hartmann, a szlovéniai idegenforgalom főnöke (ugyanezt mondja Kurt Harter, a grazi idegenforgalmi hivatal vezetője) — növelnünk kell idegeinforgalmunfcat, idegenforgalmi bevételeinket. „E tekintetben gondokkal küzdünk!” (Pedig idegenforgalmi szempontokból sokkal tradicionálisabb és kiépítettebb helyek ezek.)

Itt, az Őrségben az úgynieyezétt termelő beruházások rendkívül fontosaik. A lakosság legfontosabb éltető elemei.

Végül is:

Az Őrség nem lesz nemzeti padk.

De ez nem jelenti iazt, hogy a táj mindennemű szépségét, eredetiségét nem kell a lehető legjobban védeni, megóvni! Bizonyos, az őrségre vonatkozó, új jogszabályokkal 'is. Ügy tűnik, tájvédelmi körzet lesz az Őrség, amelyben mindent meg kell őrizni, ami sajátos, 'eredeti. Sokkal jobban, mint eddig. De csak olyképpen, hogy ez a megtartás, megőrzés ne hozza magáival annak a tagadását, amelyet a modem élet, a szocialista gondolkodás mostanában lórtehozott.

435