Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1974 / 5. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Pozsgai Zoltán: Őrségben az Őrségét

Szóba kanült, hogy ma már nyugodt állapotaik uralkodnak iaz országban, az őrségi határvidéken is. Talán vissza lehetne, kellene adni most már az erdőket régi tulajdonosaiknak, «azaz a termelőszövetkezeteknek és ia még mindig létező magángazdálkodóknak. De ez képtelenség! Az állami «erdészet «niagy befektetések árán csodálatosan széppé, értékessé varázsolta, fejlesztette az «őrségi erdőket. Ennek «eredményeit kockára tenni most már inam lehet. Azért sem, mert Vas megyében nemrég «egy fagazdasági kombinát alakult. Egyesült az «erdészet azzal a fafeldolgozó gyárnál, amely tőbhszáz milliós beruházással új, na«gy kapacitású farostlemez-gyárat épített («és imár működtet ás). Az erdészet fabozadéfcait, fabulladékait dolgozza fal «és értékesíti.

Tanulmány (tanulmányt, j«aviaslat javaslatot követett az őrségi lakosság sorsának joibibrafordítását oólozva. Néhány javaslat így szólt:

„Erdősítsük állami pénzen laz egész Őrséget. És a munkaképes lakosság lépjen ibe az állami «erdőgazdaság munkásai közé.” Volt valami csábító ebben a gondolatban. Csak hát törvényeink szerint nem lehet ilyen aneggomdoiáslból állami «tulajdonba kebelezni szövetkezeti és imagá«ntulajdonosokat. .Az erdészet pedig nem is tudta volna vállalni, hogy taz őrségi erdőket belátható időn belül több mint kétszeresére növelj«e.

— Az «üyesmi «elképzelhetetlen — mondta Mihályka Gyula, «az «erdőgazdaság igazgatója. •— A mi «erdőgazdaságunk most már erős, erdőáüornányunik, gazdálkodósunk fejlesztéséiért, «eredményeiért évente magas kitüntetéseket kapunk. Csak hát «a gazdasági munlka tökéletesítését, termelékenységét nem utolsó sorban éppen «azzal «értük «el, hogy új, modern vágó, rakodó és egyéb «g«épefcet szereztünk Ibe, az erdők maigyságához képest «egyre kevesebb, de egyre szakképzettebb munkásgáindéit lalfcalmazuink. Hogyha az -egész Őrséget «erdősítenénk, a lákossáíg niagy részét nem tudnánk foglalkoztatni.

Azt mondja dr. Bélák Sándor, a Keszthelyi Agrártudományi Egyebem rektora:

—■ Az Őrségben régen váltágazdálkodást folytattak az «emberek. Lepusztult, erodált, szervesanyagban «elszegényedett szántóikat többnyire átengedték egyfajta, természetes erdősültségnek. És lerdeilk egy részéinek kiirtásával más szántókat teremtettek helyettük. Hogyha a lakosság úgy találta volnia, hogy a megélhetésihez nem feltétlenül szükséges az «erdők és szánták bizonyos arányának a fenntartása, iákkor nem ragaszkodott volnia a szántóföldekhez is.

Valamivel segíteni kellett laz őrségi lakosságot. Méghozzá nagyon sürgősen.

Mert a lakosság egy része föl-kerekedett, és elindult «az ország belsejébe munkáért, keresetért. Oda, ahol már f«ej«latt volt laz ipar, «és csábító volt, laimit fizetett. Az Őrség lébe vagy nemléte forgott kockán. A hajdani őrvidék végveszélye fenyegetett, rémlett fel.

És iákkor az ország és a megye szakemberei, politikusai, állami vezetői javaslatokat terjesztettek -a döntésre jogosult vezető testületek elé. Azok pedig döntöttek.

Nagy állami «befektetésekkel «el kall végezni laz őrségi talaj-ok kémiai, biológiai és mechanikai javítását. Az úgynevezett meliorációt. (Alácsövezés, va- konddrénezés, meszezés, szerves- és műtrágyázás. Hatalmas költség, hatalmas munka!)

Bővíteni, fejleszteni kell az ipart az Őrség szomszédságában és belül az Őrségben is. Bővíteni kell a szentgotthárdi selyeimgyárat («már az ország legnagyobb selyemgyára), a Miagyarszombatfaá Kerámia Üzemet. Körmenden fel kell építeni «a Budapesti Gyógyszer- és Tápszergyár új üzemét. Az Őrség köz433