Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 5. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Pozsgai Zoltán: Őrségben az Őrségét
a konferencián elóg sokan kuszán, fogalmazták, határozták meg az Őrség fogalmát. A referensek egy része 30 000 hektár rezerválandó területről beszélt, holott az eredeti Őrség ennek csak kétharmada. Az idegenforgalomról szóló referens az Őrséghez sorolta iá Hegyhátság, sőt a Vendvidék egy részét is. Persze: ez sem véletlen. Az Őrség ia honfoglalás után karbonjai körzet, önszervezet volt a határ közelében. A határőr-családokat Arpádúiázi királyaink telepítették, hogy védjék a Kerfcia és la Zala völgyét iaz idegen csapatok beütései ellen, bizonyos kiváltságok, juttatások fejében. De ez az őrvidék tagja, része volt egy sokkal szélesebb védelmi területnek, laz úgynevezett gyepűrandiszernek. Egyrészt ez, 'másrészt az is belezavar Őrség-fogalmunkba, hogy geológiailiag, éghajlatilag, termószetföldraj- zilag a történelmi Őrség nem különíthető el szorosan a csatlakozó, környező területektől. Azért sem térhettünk ki a válaszolás elől, mert nagyon nagy az Őrség irodalma. Régtől fogva monográfiák, szociográfiák, történelmi tanulmányok, folklorisztikai írások sokasága jelenít meg erről a tájegységről. Később ia széppróza, a líra is gyakran témájának választotta a hajdani őrvidéket. Még később a geológiai, meteorológiai, talajtani, gazdaságpolitikai, gazdaságszervezési szakirodalom is. Ennek az irodalomnak egy része — főképpen a történelemről szóló szakirodalom, a folklór — és szociográfiai irodalom — egy idő óta az Őrség magasfiokíú rezerválását készítette elő, és verekedve sürgette lazt. Ez az irodalom az említett őrségi konferencia előkészítéseképpen is szolgált, publikálva az új, őrségi, nemzeti park létrehozásának lehetőségeit és szükségességét. Ugyanakkor az eléggé újkeletű geológiai, talajtani, gazdaságpolitikai, gazdaságszerkezeti szakirodalom, a hírlapközlések többsége igyekezett kimutatni, hogy a magasfakú rezerválásoak nincsenek meg a feltételei, ,az ilyen rezerválás nem kedvezne az őrségi lakosságnak. Az Őnség történelmi, néprajzi értékeit bizonyos határokig lehet és kell is védelmezni, de csák annyira, hogy ezek fenntartása ne legyen gátja a modem gazdálkodásnak, termelésnek, társadalmi és kulturális fejlődésnek, a lakosság anyagi gyarapodásának, szükségképpen új életvitelének. Az összecsapásokban mi is részt vettünk, akiket meghívtak a felsőmaráoi ÉLetünk-estre. Én különösképpen. A kérdező tekintetek, feltartott ujjak egyre kíváncsibban, sürgetőbben ágaskodtak felénk: — Végül is mi lesz laz Őrség sorsa? Eddig legtöbbet Önök beszélték, írtak, vitatkoztak róla!. .. Éreztem, tudtam, nincs kitérési lehetőség. És miért is kellene (kitérnem. •— Jós nem vagyok — kezdtem a választ. — Mondja, amit hallott, amit gondol! — Úgy én is tudok jósolni — mondtam nekik —, ahogyan a háború előtt Óbudai Juliska szokott a falusi vásárokon. És én most ás úgy /tudom, hogy éppenséggel nem jósolt rosszul. Hogyha nem is mindig, legtöbbször igazat szólt. Nekem egyszer megmondta a sátrában, hogy iki laz a leány, lakihoz vonzódok. Megmondta, milyen magas, .azt is, hogy hátul van egy szeplő a nyákán. A keresztnevét, sőt később a vezetéknevét is megmondta, 'egészen pontosan. Azt is, hogy laz a lány is kedvel engem... Niagyon meghiátódtam akkor... Azt csak később ltudtam meg, hogy .előzőleg két napon ét járta a falut. Mindenhol mindenfélét kérdezett, llykáppen — nem volt nagy a falu — majdnem mindenkiről 42C
